Másnap (8.)
H
a börtönökben köröttem sompolyog
fejemben darabig tilalmas és örök
sóvárgást gyújt tüdőmben lélegzetem
figyelem mint abban a sorsszerű szonettben
azt veszem észre már itt van a szükségszerűen
önkéntelen beszívom halálrudacskák halálrudacskák
hogy megszaporodtatok ujjaim között aztán
csak tombol hónapokon keresztül a hiány
látom kijár cigizni a felvételeken biztonsági kamerák
szürke képein keresztül néz engem ahogy vergődöm
elszíneződik vörösödik egy bizonyos pontján
olyankor rajtam röhögnek alig kelek ki magamból
ágyamból fészkemből a saras földből tészta testemből
egyáltalán kis rizst ha csinálok kis adag fehér szmötyit
abban sincsen semmi köszönet mi az
semmi eredmény sokáig semmi transzcendencia
aztán valahonnan előkerül egy haltetem a sercegő olajba
és valami valószerűtlenül magas domboldal felett lebegő ágy
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.