retró
felitatta a köd nedvességét
száraz foltokat hagyva
a házak falán
a járda zugaiban
az utcalámpák sápadt fényei között
a ki-kiszivárgó emberi lelkek
monoton csapásnyomaihoz
tapadva
egyáltalán
mindenütt
ahol játszva meglapulhatott
játéka
gyerekek játéka lett
hajókat képzelt a zöld pázsitra
piros-fekete lobogókkal
tarajos hullámú felhőin
ismeretlen megismerhetetlen
világrészek ütköztek
páncélozott fények villantak
a szélverte homokon
és
csalódottan felsírt
ha a fészekből kiszedett tojás
szétfolyt
segítőkész roppantásában
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
