graffitik a Golgotáról



1

fut vele nem tudja hogy meddig
kezén az omló eget tartja
kezén az omló ég kialszik
csillagködök arcára marva

mosolyog bennük mintha mindig
görcsükben ropta volna táncát
talpán még üszkös mohák hintik
százszorszép álmában kik várták

fut velük keze mintha gipszbe
fut velük lába mintha sóba                                                                                fut velük szemében hogy vitte
kifutott vadgesztenyés hóra

takarták fürtös suhogások
hátán a nap csíkokban vérzik
fut vele kimarjult futás sok
sebe a végestelen végig

2

betakarítatlanok
gondolataim. Lapos
mozdulatokkal terelik egymást
kimagyarázhatatlan helyzetekbe.

Pózaim kifáradtak bennük. Elvárt
mezsgyéken menetelve
létezem még, ahogy
létezik a szavakba font

létezés is bennünk. Bezárt
létezés ez. Szennyre,
kicsapatásra szánt

homokra
suttogott létezés, az elme-
kagyló Szodoma-násza.



3

valaki készül sehováse
valami újra összeolvad
kikefélt asszonyölek őrült
mosolyom falán összeforrnak

valahol valakik zenélnek
holdfény csorog az őszi nyárban
valaki öklén peng az isten
szolgája ahogy hitért házal

valami tóban béka játszik
könyörgő hangját ki-be hallom
valaki sötét éjjel-táncát
járja azért hogy belehaljon

valahol roppanó tetőkön
kerengek mintha lenne válasz
valaki tompa késsel metszett
világán túlról istent támaszt








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.