Felhőket felsebző
szirtekre vágyom,
hol csend őrzi
a megfagyott időt,
s csak állni
a szél jégostorában,
emléked beszívni,
mint ritka levegőt.
Ha nevedet rebegve
kékül a szám,
mikor gyilkolni készül
oxigén hiány,
csak át kell lépnem
a szikla peremen
létemet tartó
apró szigeten,
s vágyott zuhanásom
máris kezdődhet el,
melynek végén
az Isten felemel.
