Salome

a Képfestés sorozatból
újkori háttér bibliai portrékhoz

Salome

1

topáz az ég opál a holt lap
amerre tépett függönyök
aranyló zászlókkal lobognak
fakadó verssorok között

kövezetlen hát forró a teste
a távolban szikkadt fáklya ég
sátrat bont nincs ki elveszejtse
szájában csupasz átka rég

fenébe mondja kár a szóért
kiábrándító nyáj döcög
az egyetlen ki érti hóhért
citál rá álmában hörög-

ve szított tűz rongyára lázad
emészti füst és hagymaszag
ábrándozik a holdig házal
kutyáján fásult csend kapar

2

akárha végig repedhetne
akárha tűzzel vinne táncba
körömnyi rés a rácsra festve
omlana hamu öklöt rázva

omlana hamuesőt hintő
omlásba bronzos tornyát vésve
acélsugaras égre intő
bogozhatatlan szenvedésbe

szeretni tiszta víz hogy lássam
tenyered lágy öblén a sziklák
omlanak lebeg puszta árnyam
ahogy a térből kiszakítják

ahogy a vasra vert virágok
kínlódó tömpe ujjam rázzák
akárha szűnnék látva látom
arcom borzongó arcod mását

3

talán a csend az ami vonz itt
az éjszakák sötét szaga
a cseppenként összeomló víz
vagy csak a barlangmély maga

kívül a falon só virágzik
foltján a tenyér beszakad
fénytelen szelíden egy másik
álomból süpped át a part

a barlangtó medrébe tiszta
rezdüléssel  hogy talpba nő
tudja már belépett és issza
mindenét ahogy csak a kő

úgy morzsolja magát kifárad
köntösén szikkadt vér velő
kitámolyog felpillant száraz
szemében elvermelt idő






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.