Roppanó szomolyai cseresznye

Roppanó szomolyai cseresznye.
Keserédes elkeseredés
Idéz elém egy gazdag, ám
Kegyetlen férfisorsot.
Mosoly és fájdalom tükröződik arcomon,
Amikor emléke lelkemen átoson.

Könnyek szöknek a szemembe.
Nem férfias. Fiaskó?
Kemény férfi volt,
De szeretetreméltó, érző jóbarát,
Igaz ember példája, ittuk minden szavát.

Érett gyümölcsöt ad a csemete,
Az a szomolyai cseresznye,
Mit emlékére ültettem
Kertem legvédettebb, meghitt szegletébe.
Vidáman köszönt, csibészes fény csillan szemében.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.