Létformáim

Föld

Ma föld vagyok,
Akire langymeleg tavaszi napsütés
Ráragyog,
Holtamból feléleszt az enyhe szél,
Már jól vagyok,
Sejtjeim osztják mikroorganizmusok,
Szinte robbanok,
Hóvirágok döfik át bőrömet és
Krókuszok,
Ereimben még zavaros hólé csordogál,
Sár vagyok, de
Amint testem melegség járja át,
Felszáradok,
Madaraknak élelmet adok, embereknek munkát,
Már szép vagyok,
Te csodálsz engem és tisztelsz,
Már FÖLD vagyok.

Levegő

Ha akarom, csendben vagyok,
Cirógatom elgyötört arcodat,
Hűvös leheletemmel enyhet adok,
Kisimíthatom az összegyűlt ráncokat.

Hajódat hajthatom új világ felé,
Hogy meglásd, oly parányi vagy,
Repíthetlek szárnyaimon felhők fölé,
Érezd úgy magad, mint a madarak.

Ha dühös vagyok, kedvemre tombolhatok,
Jobban jársz, ha előlem kitérsz!
Le nem igázhatnak emberi gondolatok,
Amíg magam adhatom neked, addig élsz!

Tűz

Mikor az ember rámtalált,
Nem tudhatta, életet adok, vagy halált.
Egy szikrát belőlem szívébe rejtett,
Ami apáról fiúra szálló örökség lett.

Egyesekben épp, hogy pislákolok,
Mint a gyertyaláng lobog,
Másokban úgy izzik az öröklött parázs,
Hogy életük csoda, tündöklés, varázs.

Ha test és lélek engedi, fellángolok,
Kik körülvesznek, örökké boldogok,
Mert a meleg, mit lángommal keltek,
Akár jégsziklából fakaszt érző lelket.

Ha lángom szenvedély táplálja,
Tűzvészként szabadul rá a világra.
Nincs erő, mely a pusztításnak gátat szabna,
Utánam csak fullasztó füst, hamu maradna.

Víz

Széltől is óvtalak, amikor magzat voltál,
Nevedre magam tettem pecsétet homlokodra,
Táplálékot vittem anyád emlőiből, ha sírtál,
Ma is megkívánsz, ha felcsillan hűs patak fodra.

Magamból adtam múlandó tested legjavát,
Nélkülem, míg élsz, nem létezhetsz,
Mégis semmibe veszel, meg sem látsz,
Amit kölcsönbe vettél, visszajár. Emlékezz!

Hálátlan vagy, pedig oly sokat adtam,
Természetesnek veszed, ha kedvedre való vagyok.
Rám mégsem vigyázol, miattad lettem tisztátalan,
Bűzös mocskaidtól itt- ott már rothadok.

Ha ellenem továbbra is ennyit vétkezel,
Figyelmeztetni foglak, hogy örökre eszedbe vésd:
A világ ura hiába akartál lenni ezerszer,
De elsöpörtelek. Mi lett belőled? Nézd!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.