Gondolat

Keringőt hallgatok,
nézem az űrt.
Álom köt csomót az ujjaimra.
Szörnyethalt a gondolatom
ennyi zuhanástól.
Ki lakik a tölgyfában, Édes Női Test?
Kérdezte az Est. Rám szállt a Denevér,
emészti a húsom. Megint pillanatom van.
Egy ölelő ölés hiányzik nekem!
Kiemelkednék magamból köszönteni a
Halált.
Fekete szemű, nagy, barna úr, kerestelek.
Könyvek beszélnek hozzám.
Ráérek, mert nem élek. Ez nem élet.
Sötétbe nézek, és elfogyok.
Lélekfámat repesztik a fagyok.
Halott vagyok.
Vagyok.
De nem akarok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.