Akác ága a csend
Akác ága a csend,
minden pillanat tüske rajta,
rá sápadt lelkem ül,
átszúrt szárnyú testem galambja.
Fáradt nap ejti rá
ólomsúlyú sugarát,
de rég volt hajnal,
mikor a remény volt barát…
Jő az alkonyat s a csend alatt
magány feszíti íját,
de a galamb csak ül
s várja, hátha eltalálják.
Túl a boldogságon,
itt a borús bánat alatt,
emléked haldokló szivárvány,
lehulló könnyeimből fakadt…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
