Éhes vers




Álmodik,
s álmában szépeket tervel,
de szegény az ember,
éberré rúgja a reggel,
s a hűvösben ott áll,
csírátlan fejjel,
a Paprikás- és hotdogfaló,
hogy dolgozni menjen.

Kezében bármi más helyett
a munka van, s a munkabér
fülébe csábosan zizeg-
susog: „Tiéd leszek...,
megéri, meg...,
éhenhalni nem éri meg…”

S a bér
igazat beszél:

Csak az evésre érdemes
gondolni,
csak az evésre kell,
bármi légyen az:
a nőd szerelme, vagy
a gáz, ami érted sziszeg,
egy gépkocsi, vagy gondolat,
mit más csinált, de kell neked,
mert tudsz róla,
tudsz magadról
és arról, hogy a tiéd lehet:

Arra születtél, hogy éhezz!

És éhezel, mert szegény az ember,
újra szegény, vagy még szegényebb,
felébred, mert nem alhat mindig,
és éhes, éhes, éhes, éhes.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.