Macskák dáliák közt





Talán már nem is oly idegen tőlem.
Macskák játszanak az őszben.
Ím, állok fényesre bokszolt cipőben,
orrába híg kadmium, s óarany harap
puhán, mint száraz, bársonyos csigák.
Ember, ki ünnepel, vagy vonatra vár.

Itt nőttem fel, ebben a kertben,
ezek között a dáliák közt,
itt bogarásztam, kergetőztem.
Hogy összement!
Mi lesz?
Dáliasziromból potyognak
kérdőjelek.
Zajtalan, lágy dáliaszirmok
lesznek lehulló kérdőjelekké
halványlilán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Forrás, 2006 / 9