A hatalmas, könyörtelen kontinensen
A hatalmas, könyörtelen kontinensen,
ahol ketten élnek,
összezárva,
négyezer mérföldre a hátuk mögött,
a földrész üres szívében
megmozdul,
sziklák és elszórt bokrok közt ólálkodva
elindul,
közeledik a vörös kősivatagon át,
időszakos folyó mentén,
jégkorszak-idelökte vándorkövek mellett
jut előre,
cserjével tömött kanál-völgybe
ereszkedik alá,
csapásokra lel a száraz bozótban,
átverekszi magát az araukária-sűrűn,
kimerészkedik a kazuárina-irtásra,
megáll, azt suttogja:
Szép vagy, mint egy kihaltnak hitt állat, amint
ásít, és visszapillantó-tükrében meglátja
a vadőr.
(Szép vagy, a tükrében ásít, és
a kihaltnak hitt meglátja, mint
a vadőr.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Harcos Bálint Összes (Budapest, 2002)
Kiadó: Palatinus