Már úgy besötétedett, hogy nem látni a szemközti nádast, a rétet, az ófalu végén a Keresztet.
Hűvös a lég, a szeszfőzde felől cefreszagot hoz az északi áramlás.
Csend van, hallgatnak a kutyák, és autó se zúg most a műúton.
Lent, a kifosztott kertben halkan, erőtlenül ciripelni kezd egy magányos tücsök – a te tücsköd.
