Megírtam férjem halotti beszédét
Nyugtalan életet élt ez a nő. Holtan se nyugodhat.
Lánya dühös, fia fél: apjuk akárki lehet;
anyjuk nem nekik adta felét a családi vagyonnak;
lopta előlük a pénzt – sok szobabért fizetett;
magzatait méhében ölette halomra, kegyetlen
lánykori tetteiről lányát várva se szólt.
Végórája után is a gyermekek apja maradtam.
Sorsuk a megcsalatás. Sorsom a gondviselés.
Értük tűrtem e nyugtalan asszony zsémbes uralmát.
Nagybetegen se javult… Bárhogy is élt ez a nő,
nincs jogom ítélkezni fölötte. Nyugodhat örökké.
Adj, Uramisten, erőt megcselekednem a jót.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
