a mellhártya vagy
csendesen szunnyadsz
sose látsz eget
fákat, csillagokat
nem érzel napfényt
szelet, bánatot
vagy boldogságot
sehányszor
csendesen álmodsz
némi csont, hús meg bőr alatt
mikor edzett orvosi acél-
tű háborgat, rajtad
át hatol, hogy vért
szívjon le a tüdőből
mielőtt az utolső álom-
mal elsodor az exitus
