Napfelkelte
Fél hét van. Tudom.
A nap beeső
Sugarai súgják.
Néhány hét múlva
Talán már mást súgnak.
Nézem a zöld redőny
Rései közt betűző fényt
Aranyos pengeként hasít
Bele a homályba, s tőre
Hegyét a két padlódeszka
Közé böki, mint csellót szokás
Két padlódeszka közé
Támasztani a színpadon.
Vajon mit jelentett ez a beömlő
Fény Woolfnak és Wilde-nak?
Poundnak és Fitzgeraldnak?
Vajon mit várt Lautrec tőle?
Van Gogh elméjének tétova őre
Napraforgókba zárva örökre
Nekem az életet jelenti
Reggel születtem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
