Nem tudok soha

Nem tudok soha

Nem tudok soha régi falak között járva meghatódni.
Csarnok. Képek. Halak a tört fényű ablakon.
Eszembe jut Sára, a tegnapi pofon.
Talán most, a marokkói tanító előtt állva.
Tartozás, feszengés, Éva, Sára, nők viszálya.
Talán így Isten előtt, hideg kőlapon
átváltozásra várva,
nem gondolva Évára, Sárára, tartozásra.
Kő, kenyér, állítmány - mondom hangosan.
Kerülget titokban valami megalázó ima.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.