fehér, fekete
és elfehéredsz majd akkor
mint tükörtojások nyúlós taknya reggelente
lent a tűzforró olajban mert napnál is világosabban
látod majd a véged látod a lelked a pokolban ahogy a megszületését
nézed a rettegett körnek amely el fog majd fogni nyelni téged mert az isten sárga
és szeme sarkából látja figyeli nézi ahogy az embriódból újra por és abból újra
szél lesz akkor minden bizonnyal meghajolsz előtte és elfeketedsz tőle
mint a körmödre égő gyászruhába bújtatott gyufa
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
