Cérnatánc


Ha nem szédülne bele
egy orrfúvásba is.

A hangok távolodásával,
a fények megkeményedésével
közeledett a szégyen.
Próbálta tartani magát,
utolsó pillanatig kapaszkodott
az érzékelhetőbe, pedig ha
elengedte volna, és leül a földre,
mint gyerek a homokba.

Utána csak a fölébe hajló árnyak,
ahogy arcára folynak,
és nem tudja letörölni.

                    *

Versei álomból ébredések.
Örvénylenek még egy
láthatatlan centrum körül.
Néha végigússza velük a szobát,
a várost, zuhanva ébred.
Földet érése pillanata
őriz még valamit a magasból,
amin az ütésnyomok
nem tudnak változtatni.

                     *

Röpködni körbe
a legyek körhintáján,
koloncként hordva lábán
a suhancok rákötte cérnaszálat,
nem süllyedni, nem
emelkedni felettébb,
röpködni csak a
kifürkészhetetlen körül,
járni a cérnatáncot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.