Az alkiMiska
az oázist kerested, a helyet hol behemót
pálmák törzsének dőlve hűsölnek a vének
vitted málhádat és csökönyös tevédet
a számum elől csak szemhéjaddal takaróztál
míg a nap a homokvihart az űrből figyelte
ástad volna el magad ,hogy védve légy
de te hagytad, hogy becsapjon a szíved
kutakról s a kibuggyanó tiszta vízről beszélt,
beszélt egyre mint kinek sosem fogy el szava
te bolond a csupasz dűnék közt maradtál
a forróság mint a marslakó gyerekek teste
a filmeken: hol zölden, hol meg pirosan világít
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
