Még ott is, akkor is




nem tudom
alkony lesz-e majd
vagy nyújtózó hajnal,
mikor testem börtönéből
lelkem tovanyargal,
zörgő avart zavaró szél
űzi a poklok kapuján
vagy virágporos szellő
fényes égi útján
…nem, nem tudom….

… a doboló rabszolga
a bordarácsok alatt,
ha elveszti ritmusát
s az ütem félbeszakad,
lesz-e majd ki könnyeit
mellkas cellájára szórja,
ököllel görcsösen üti a rácsot,
hogy újra ritmusba hívja
….nem, nem tudom…

…fénytelen pillantásom
mi semmibe vesző
mikor véget ér
visszavonhatatlanul
e földi útvesztő,
lesz-e ki
tenyerével lecsukja,
s ki fejfámat
hideg síromba szúrja…
…nem, nem tudom….

De legyen hajnal,
ragyogó éjszaka
mikor mellkasom ernyedt
szívemre zuhan,
azt tudom, hogy írnék még ott is,
akkor is, mikor a halál
kaszája hangtalan suhan…
…tudom, ezt tudom.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.