Est porából

Az éjszaka fekete testén,
Mint égő, izzó sárga sebek,
Csillagok vibrálva sajognak,
Az ég fájdalomtól remeg.
A telihold, tátongó üreg
S benne az est lüktető szíve,
Üstökös vág halálos barázdát
S elnyeli a semmi, mély pereme.
Itt a vég, jajongva zúg a szél
Holló hangja csendre száll,
Az ég alján vöröslik a vér,
Hajnal sír föl, hangja napsugár!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.