A híváslista vége

                            Filip Tamásnak


A hívó fél hallgat, s te hallod
amit nem hallhat más, csak
két egyszerre hallgatózó.

                      ***

Odébbállnál legszívesebben,
de ha már elkezdted, ki tudná
helyetted abbahagyni.

                      ***

Mondataid kettős értelme dörren,
mielőtt elrejtenéd a célkereszt
elől a tárgyat.

                      ***

Összeszedetlen gurulsz szét,
apróvadra szánt sörét
a keményre taposott havon.

                      ***

Torkodat még kaparja
– vesztettél, győztél, egyre
megy – a torkolattűz.

                      ***

Látható csak a menekülő
nyúl arabeszkje, amit a papír
hónyoma őriz olvadásig.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2007/2