állomás (2.0)

Elforgunk a felhők alól.
Az ég kék pokróc,
lusta macskakölykök fetrengenek rajta.
A végtelen sínpár körül szokatlanul enyhe tél .
Mint a frissen bontott margarinba kés,
mi is hangtalan hatolunk a tájba.
Egyenletesen kenjük szét szemünkön.
A levegő pasztell színeit belélegezzük,
és a fa törzsét, és a vas keserűjét-
a megőszült fűszálak csendjét.

%%

Az állomáson túlról építkezés zaját hallom.
A falakon Tagek, graffitik erdeje. Lestrapált
kabátok, félretaposott cipők, szétdobált fla-
konok, borotválatlan arcok. Kopott vagy ki-
hullott fogak, szél a nejlonzacskókban, le-
százalékoltak nemi vágya. A használaton
kívül helyezett épületek ablakait gyerekek
betörték kővel. Gyomkert.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.