Egy száj
Egy szájnak az a sztrájkja
Ott a buszon nem rítt ki,
Csak egy komor profil,
Közvetlenül a jelenet fölött
Mégis zavaros folyóba nyúló
Sarkantyú lett, különvélemény,
Miközben lent a néni ridikülje
Szíjával verte a férjét, kopasz
Emberkét, aki előre-hátra futkosott,
Mintha egy ringben, vesztesen, hisz
Mindig rászakadt, mint puha lavina,
A tésztamellű hitvese, és visszahullt
A moher hasról, mint a rongylabda, de
Az a száj továbbra is csöndes maradt,
Feszes, egyedül, nem fodrozta diszkrét
Lenézés, fiúi részvét, komoly maradt,
Mint egy partjelző, pártatlan, miközben
Lent az apja, anyja küzd talán, mert
Úgy tűnt – persze csak nekem –, hogy
Bent, a másik oldalán tovább folyik
Sötét üregben és torokban ez a jelenet,
Mintha egy zárógát mögött.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor
