Várj..

Nem a beton síksága testeden,
nem a váza elszáradt virága
őrszemed inkább én leszek.
De jó lenne lábaim is elhagyni,
szárnyak nélkül repülni odaát.
Mindenre szemem, a vaku elvakít,
ő hív, már nem követel ha szólít.

Nem ismerlek idegen ki most simogat.
Testemen ütemre lélek haragja fuvoláz?
Rádnézek, szorítom, még akkor is ha fáj!
Válaszod a hangtól, ne nézz vissza rám.
Itt városunkon most csönd a gyász,
ott fekete lepelben az igéret tánca bál,
halljátok? zenélnek a lélek harangján..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.