Sokszor elég csak egy mosoly,
parányi folt, kis gödör arcunkon.
Sokszor elég az édes érintése,
nyiss - kulcsolj - karolj - azonosulj.
Sokszor bár szép, de ne szólj
a kismadár az ágon boldog,
hisz csukott szájjal is dalol.
S mikor őseink ütik a bőrt a dobon,
a szív dobbanása: Tam - Tatam - Tatam
belülről hallható..
