feltehetõen, de nem biztos

Én úgy képzelem el,
hogy ha egyszer te engem, vagy én téged,
egészen kitapintható alakban,
akkor délelőtt lesz.

Tíz és tizenegy közt,
és az ásítozó, szimpla nap téged,
mint gyomrodban a halkzenés reggelit
cukorral a kávé.

Feltéve csak ha lesz, vagy kiterjedésünk
esténként legalább a boltba konvergál.
Persze mehetek egyedül is.

Fürödj csak. Addig én zokniban, ajtót csendben.
Csésze, mosatlan, horpadt zacc karikában
el- vagy nemnézhetjük magunkat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.