Állatkerti anzix

Alig van hideg tavasz, de
Kedvesemet megkapta az állatgondozó is.
Mikor felálltak a pokrócot vélhetően visszatették a lámák alá.
Ők ketten valahogy barátaik az állatoknak és a szőrnek.
De pontosan nem tudom. Ezt már nem láthatom.
Ahogy azt sem, hogy jobb volt-e nálam az állatgondozó.
A karám vörös kordonjától engem távoltartott a pézsma.
Folyton árulkodó kezeimet most mereven
Egy zacskónyi eleségbe rögzítettem.
A mozgás, amíg láthatnak, ki van zárva,
Még meglátszana a testmeleg lélegzetem,
Amitől csak homályosulna a kép.
Míg kedvesem simulékonyan egészen belesüppedne a szőrbe,
S az állatgondozó tigriseket etetne,
Hogy hanyagul felvágjon előtte.
A nyitva hagyott kalitkákból madarak ülnek körém.
Kizárólag a mozdulatlan eleségszag miatt.
De nem zavar. Nem baj.
Amíg tele vannak magokkal,
Addig nem csicsereg egyik sem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.