NAPLÓK: Óriáskemény
Legutóbbi olvasó: 2026-04-12 23:01 Összes olvasás: 7960| 2. | [tulajdonos]: Vegyes | 2007-02-12 21:21 |
Ma azt mondták frusztrált voltam. Pedig nem. Csak szuperérzékeny. Minden hülyeség, amivel megbántottak duplán fájt a lelkemnek. Útálok úgy lefeküdni aludni, hogy tudom, valakivel nem békültem ki, vagy haragszom rá.
Az egyetlen jó dolog volt, hogy fizut kaptam az edzőteremből, meg egy marha jó kemény edzést tarthattam.
Egyébként szeretnék száz évvel korábban élni vagy egy parasztházban, mint földműves, vagy egy kastélyban, mint gazdag lány. Rossz helyen vagyok, rossz időben...
Remélem a holnap jobb nap lesz. Meg kell békülnöm még egy barimmal is, pedig nagyon bunkó volt. Nem tudom elviselni sajnos, ha beszélek valakinek és közben se szó, se beszéd otthagy. Ez a legnagyobb udvariatlanság a világon. Pfuj!
Ma találtam két szép idézetet:
"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
"Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani."
Annyira szépek... :-) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
