NAPLÓK: Áncsán József: PAPI HÉTKÖZNAPI Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 15:21 Összes olvasás: 3306| 1. | [tulajdonos]: Kiűzetés a paradicsomból | 2007-10-01 13:24 | Kiűzetés a Paradicsomból
Erőm, szinte teljesen elhagyott, végtagjaim alig mozogtak, járni, nem tudtam, beszédem is csak egy halk kis sípolás volt.
Barátaim, népes családom sorra látogattak és aggódva figyelték a fejleményeket.
A csoda, szemük előtt játszódott le.
Először segítséggel talpra álltam, majd elindultam. Gyógytornász segített abban, hogy végtagjaim el ne merevedjenek, megkezdjék, a már ismert mozgásukat. Azok fájdalommal, nagy erőfeszítések árán, elkezdtek engedelmeskedni. A rémálomnak tűnő időszakban legfeljebb kínomban tudtam nevetni/inkább röhögni/.
Például azon, amikor az egyik kedves ápolónővér segített kijutnom a mellékhelyiségbe, majd magamra hagyott. - Mindjárt jövök. - mondta. Én türelmes és tehetetlen ember voltam abban az időszakban, később dühös, amikor órák hossza múlva is csak vártam, mindhiába.
Az esti szolgálatátadáskor találtak rám. A nővérke nevetve köszöntött: - Nahát, magáról teljesen elfeledkeztem! Nekem nem volt kedvem nevetni.
Aranyos volt az az eset is, amikor betegszállító kerekes székkel vittek át a Neurológiára.
A betegszállító fiatalember felhívta a figyelmemet, hogy a lábaimat a lábtartóra helyezzem.
A kezemmel emeltem, és helyeztem rá, mert még tehetetlenek voltak.
Ő nekilendült, mert még rengeteg dolga volt. Lábaim-mintha nem hozzám tartoztak volna- az első éles kanyarnál leestek a földre. Valószínűleg ők nem hallhatták a figyelmeztetést.
Már valamivel nagyobb erőkifejtésbe került a járművet ilyen tempóban tartani, én próbáltam nyeregben maradni, de Sumi nem adta lejjebb. Az út végén, amikor meglátta sártól feketéllő, valaha fehér pamut zoknimat, szemrehányóan rám mordult:
- Én előre figyelmeztettem! Ma már csak mosolygok rajta, akkor nem volt kedvem derülni, persze az az időszak nem is a kedélyállapotom feljavításától szólt.
Hangulatomat, fiatalságom lázadó zenéjével próbáltam javítani. Kölcsönkaptam egy MP3 lejátszót, és egy CD-t, amelyre az én kívánságaim alapján összeállított program került.
Napokig bömbölt a fülembe a DEEPPURPLE URIAHHEEP, Vangelis zenéje.
A Child in time zenéje alatt arra gondoltam, én is egy gyermek vagyok az idő fogságában, valamit rosszul csináltam, az idő fogságába estem.
Fogságomból valamiért nem tudok kilépni, a várva- várt halált nem tudom elérni.
Forró júliusi napok voltak ezek, erről zenélt a URIAHHEEP July morning című dala. Vangelis Tűzszekerek c. lemeze idézte bennem azt a vágyat, hogy egy ilyen szekéren utazva, talán az Illés szekerén elérhetném célomat.
A DEEPPURPLE Smoke ont he water című dal pedig a tiszadobi hajnali sétáimat horgászélményeimet idézte fel, amikor a Tisza holtágának párolgása úgy hatott, mintha a felszínen füst terjengene, a túlparton magasodó nyárfák lombkoronái között a felkelő Nap tűzvörös korongja vakította el szemem.
Csodálatos látvány.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
