szeretni jöttünk....: szeretni jöttünk

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36737 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Busznyák Imre: apukályha
Vajdics Anikó: A mainstreamtől a szubkultúráig (tűnődés huszonöt sorban)
Ötvös Németh Edit: Elástuk
Nyári lászló: Joker
Vajdics Anikó: Kétéltű
Petz György: Sic itur
Szakállas Zsolt: FELHŐS CSUSZA
Szilasi Katalin: Őszutó
Vezsenyi Ildikó: 7/4
Szilasi Katalin: Krizantém
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 5 órája
Filip Tamás 8 órája
Aranyi Gábor 8 órája
Tóth Gabriella 9 órája
Vezsenyi Ildikó 9 órája
Szilágyi Erzsébet 11 órája
Petz György 11 órája
Nyári lászló 11 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Bara Anna 19 órája
Busznyák Imre 19 órája
Szilasi Katalin 19 órája
Pataki Lili 21 órája
Farkas György 1 napja
Józsi Gyöngyi 1 napja
VirágTamás 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Böröczki Mihály 2 napja
Lévai Attila 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Vendég 2 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 órája
Qui? 5 órája
Bara 5 órája
az utolsó alma 6 órája
Hetedíziglen 8 órája
Kicsi Ólomkatona 8 órája
nélküled 10 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 10 órája
Annuska versei (Hetedíziglen) 16 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 16 órája
Sorrento 1 napja
fejlakók 1 napja
Baltazar 1 napja
fejlakók... 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: szeretni jöttünk....
Legutóbbi olvasó: 2019-11-15 01:02 Összes olvasás: 5626

Korábbi hozzászólások:  
1. [tulajdonos]: szeretni jöttünk2007-07-06 22:34
Most egy pár éve történt „halál közeli” élményemről mesélek neked. De, csak halkan teszem, mert nem nagyon hisznek nekem. Mert én nem voltam kómában, csak egy erős életveszélyben. A fiam is csak azt mondja, „mama neked kimeríthetetlen a fantáziád!”. Ez igaz is, de ez most tényleg megtörtént.
Nem volt valami jó napom aznap, még a gyerekekkel is összevesztem, semmiségeken. Egyébként mindig semmiségeken veszekszünk. Beültem a százéves kis peugeotomba, és elindultam a piacra. Minden utca ismerős, százszor megtettem már, vakon is odatalálnék. Jobb kezes kis utcákon haladok, amikor az egyik utcában balról nem kaptam meg az előnyt. Jobbról mellettem egy jól belátható tér volt, onnan semmi sem jött. Így hát én csak kicsit vettem lejjebb a tempót, de mire eszméltem, már balról belém hajtottak kb. 60-nal. Csak annyit éreztem, hogy az autóm pörögni kezd, és hogy irányíthatatlanná vált. Persze, megpróbáltam kormányozni, de lehetetlen volt. Tudtam, hogy fel fogok borulni, és hogy most már semmit sem tehetek. És akkor, amikor tudatosult bennem, hogy vége, abban a pillanatban azt is tudtam, hogy én most meghalok.
Az első gondolatom az volt, miközben pörgött az autó, hogy „jaj, nem tudtam elbúcsúzni a szeretteimtől”, a következő meg az, hogy „most már mindegy”. Aztán, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a másodperc töredéke alatt lepörgött az életem, embereket láttam, életem fontos szereplőit. De, tudod érdekes, nem azokat az arcokat, akikkel most élek (van egy kis lelkiismeret furdalásom is emiatt!), hanem valahogy sokkal régebbről jövőket. Nem tudnám megmondani ma már, hogy kik voltak, de akkor tudtam, hogy mindegyiket ismerem és szeretem. Aztán kivilágosodott az égbolt, gyönyörű fényesség, és kerek mosolygós arcok lebegtek felém, akiknek csak pici kezük volt (vagy szárnyuk?). Mosolyogtak, és nagyon örültek nekem. Én is elmondhatatlanul boldog voltam, hogy újra velük lehetek, és már egyáltalán nem bántam, hogy el kell hagynom a Földet! Életemben nem voltam ilyen boldog!
A következő pillanatban arra eszméltem, hogy az autóm megállt egy cm-re egy kerítéstől. Fel sem borult! Az ajtaját ugyan nem lehetett kinyitni, a fél oldala „tropára” ment, de én megúsztam kék-zöld-lila foltokkal. Csak ültem egy darabig még az autóban, magam elé meredten. És még, tudod sokáig hatása alatt voltam az élményeknek, amit akkor ott átéltem.
Azóta nem félek, de tényleg semmitől! Mert tudom, csak az történhet velem, ami a sorsom! Ha meg kell halni, hát meghalok, ha nem, úgysem, mert őriznek (tán angyalok?). A halállal pedig nem is halunk meg, mert van tovább! De addig, míg itt vagyok, kötelező élnem, bármi is történik! És az óta egy kicsit másképp is élek. Mindennap, minden pillanatban megpróbálok „rácsodálkozni” az Életre, a pillanat szépségeire. Élem és „játszom” az életem. És másként is látok, helyesebben most már látok is, nem csak nézek. Látom az elültetett kis magban a „csírában” a majdan kihajtó virágot! Ugye, érted, mire gondolok!? Látlak téged is a gyönyörű írásaidban!
Nézd csak, pár perc képes volt megváltoztatni az életem! És egy dolgot biztosan tudok már. Az Élet legfontosabb dolgát, a lényegét, amiért mindannyian megszülettünk. És ez egy elcsépelt, megtaposott szó: a Szeretet!
Mert ezt az egyet hidd el nekem! Szeretni jöttünk erre a Földre! Tudom, hogy te ezt tudod! És remélem, egyszer mindenki tudni fogja!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-18 03:20   Napló: Vendég
2019-11-18 03:16   Napló: Vendég
2019-11-18 03:13   Napló: Vendég
2019-11-18 02:23   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-11-18 00:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária (le-) leplező
2019-11-18 00:20   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-11-18 00:20   Napló: Qui?
2019-11-18 00:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Vezsenyi Ildikó Senecio-láz, avagy, gondolatfolyam verselemekkel
2019-11-18 00:01   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-11-17 23:25   Napló: az utolsó alma