NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:44 Összes olvasás: 197498| 463. | [tulajdonos]: elfogad meg minden | 2017-03-11 19:14 | Ishiguro: Never Let Me Go
Ami az alaptémán túl még döbbenetes volt, az az elfogadás akarása akár a saját értelmetlen halálom árán is. Hogy mekkora szerepe van a 'közösségnek' abban, h nem menekülünk el a minket veszélyeztető, végső soron legyilkoló helyzetekből. Csak, hogy azt a bizonyos vonalat ne közém és közéjük húzzák, hanem mindannyian egy oldalon legyünk. Akkor is, ha holtan. Nyugodtan lehet metaforikusan érteni.
Even sg darker is troubling me about that. These children were constantly made aware that they had been created for a purpose. Accidentally, that purpose turned out to be their death. Like a well-tended domestic animal, for their meat, body. Happy chicken.
But, and that is the part that is truly bothering me, they couldn't tell their life was meaningless. They always knew what they were supposed to do, all of these actions leading in a straight line to their being killed.
What does it mean to live a good life, to complete what you were meant to? Kathy and Tommy were the ones asking questions, Ruth, the controller was the one who had always wanted to believe.
Feeding hand, sinister version. Problem, I am also the one asking questions. About us.
**
Ez meg csak egy végig nem gondolt: Petőfinek még könnyű volt a természettel. Legalábbis úgy képzelem. Az éjszakát, az őszt, a pusztát simán megszemélyesíthette, hasonlatosnak láthatta/érezhette emberi cselekvésekhez, maga is a természet része lévén, mint akkoriban még minden ember, pláne, akit a romantika szele megcsapott, önmagára találhatott benne, lehetett hát a jelenség világ a lélek rezdüléseinek metaforája, s viszont.
Mondom, h nem gondoltam át rendesen, de az az érzésem, h jó ideje zavar van az éterben, a természettel való kapcsolatunk elvesztette minden ártatlanságát, nem egyértelmű, a feloldódás póz, poszter, ahhoz túl sokat tudunk magunkról és róla, egyre kevésbé maradnánk életben benne, mert már félelmetsen nem tudunk semmit. Vmi kapcsolat mégis van, mert mégis csak belőle vagyunk, nemcsak a testünk, a lelkünk, a vágyaink, a sorsunk akár, de már szereptévesztés tükröt látni az ég és föld dolgaiban, vagy magunkban az egek mását. A viszony metonímikus. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
