NAPLÓK: nem csak magamnak Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 02:37 Összes olvasás: 41602| 393. | [tulajdonos]: levél | 2007-08-31 03:41 | Megnéztem a tévé kettőn egy filmet. Oliver Stone: Egy sorozatgyilkos naplója.
A napokban sokszor visszatért belém egy régi érzés, gondolat, ami a film alatt teljesen világos lett.
Mégpedig az, hogy nem szabad hazudni. Nem szabad kompromisszumokat tenni, egyre többet, s egyre zavarasobban létezni, s egyre kevésbé önmagunknak lenni, nem élni, csak túlélni.
Nagyon sokszor eszembe jutsz te is. A kérdés, hogy miért találkoztunk, s hogy miért érzek fájdalmat és kötődést, ha eszembe jutsz.
Ne hazudjunk. Amikor megismertelek, amikor az első hetek, hónapok teltek, nem volt hazugság semmi. Úgy voltam veled, ahogy meztelen kelek ki az ágyból reggel.
Így szeretnék csinálni mindent. S nekem innen nyeri értelmét a hit is, Isten, Krisztus. Egyedül abból a tiszta és megfogalmazhatatlan, hazugságmentes, szabály nélküli nyitottságból, amit jobb hiján hívunk szeretetnek, valójában csak egy tiszta létöröm.
Én ebben a létörömben találkoztam veled, s éltem meg veled hónapokat.
S tudod, ahogy a zsidó fiú, aki börtönőr a filmben, élt ebben a létörömben, s ahogy a sorozatgyilkos csak előtte, csak vele, tisztelni tudta önmagát, és saját keserű és kegyetlen életének értelmét, az az egyetlen mese, amiben én gyerekkoromtól kezdve hiszek, s ez a mese vált valós élménnyé a mi kapcsolatunk kezdeti időszakában.
Ne legyen köztünk hazugság. S én törekedni fogok rá egész életemben, s az életem minden területén, hogy hű maradjak ehhez a belső meséhez, aminél szebbet nem ismerek. Mert már én is elszürkültem, s csak néha csap föl a láng a hamu alól, úgy, hogy sokáig meg se láttam már.
De most már tudom. Kizárólag ezért az egyért érdemes élni. S mindegy minek hívod, kereszténységnek, budhizmusnak, bármely spiritualitásnak. Mert Isten egy van, akkor is, ha csupán egy Isten nélküli világban hiszel, ahogy édesanyám. Mégis ott volt, puha, kenyérhéj szagú testében mindenütt Isten lélegzése.
Ne ijedj meg e levéltől. Csak beszélek hozzád, mint magamhoz, s jó érzés, hogy megtehetem.
Ma voltunk a Tapolcai Tavas Barlangban. Zöld vizen barlang folyosón eveztünk. Először én egy kört, aztán a fiúk, akit ott vigyáztak, megengedték, hogy tegyünk még egy kört, s a fiam evezzen. Jó a gyerekekkel hármasban. Szeretem őket. Olyan velük mint a paradicsomban. Tökéletes élmény. S amikor kijöttünk, azt mondtam: Kár, hogy veled nem jöttünk el. Szeretném átadni neked az örömöt, amit minden pillanatban képes vagyok érezni, mert vagyok, s ha veled, és a gyerekekkel, akkor különösen erős. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
