NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2025-07-06 11:31 Összes olvasás: 17793| 10. | [tulajdonos]: jó akarok lenni | 2018-11-11 19:15 | Szép estét!
15 éves korom környékén járt ez a fejemben!
Zúzmara naplójának egyik bejegyzését olvasva jutott most eszembe.
Természetesen, egy lájkal köszöntem meg. :-)
Akkor még nem volt fészbuk, és senki nem kérdezte, inkább csak megmondták mi járjon a fejemben, a fejekben. Direkt! Most inkább manipuláció útján történik ugyanez.
(ha jó akarok lenni...)
Ha jó akarok lenni, s nem segítetek,
dühömben szerte kiabálnám emberek,
ez az, ami fáj nekem!
Fáj minden szó, amit felém kiáltotok,
Fáj minden szó, amit belém szorítotok,
s mert nem hallgattok meg,
s nem is kérditek,
ezért így meg nem értitek,
hogy jó akarok lenni, hát segítsetek!
Ez az, ami fáj nekem emberek!
Jók! Rosszak! Bűnösök! Ártatlanok!
Ránk figyeljetek! Mert mindnyájunknak fáj,
hogy nem segítetek.
Sokan vagyunk! Egyet akarunk!
Mi jók akarunk lenni! Jók! Hát segítsetek!
Átírva, 2015. szeptember.1.
-----------------------------------------
Ez az ami fáj nekem...
Ha jó akarok lenni, s nem segítetek,
Dühömben szerte kiabálnám emberek,
Ez az, ami fáj nekem!
Fáj minden szó, amit felém kiáltotok
Mert jó akarok lenni, s nem segítetek
Ez az, ami fáj nekem emberek.
Jók! Rosszak! Bűnösök! Ártatlanok!
Ránk figyeljetek! Mert mindnyájunknak fáj,
Hogy nem segítetek.
Sokan vagyunk! Egyet akarunk!
Mi jók akarunk lenni! Jók! Hát segítsetek!
1971.körül
Utószó:
Ha jóvá akarunk tenni egy gyermeket, aki alapvetően jó, mert minden gyermek az, de úgy kezeljük mint alapvetően rosszat, rosszra hajlót, akkor épp hogy mi rontjuk el!
Fiatal életek indulója helyett legyen ez
Fiatal életek segélykiáltása!
.........................................................................................................................
Emlékeztetőül álljon itt
József Attila verse
FIATAL ÉLETEK INDULÓJA
Apáink mindig robotoltak,
Hogy lenne enni kevés kenyerünk,
Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak,
Az isten se törődött velünk.
De fölnőttünk már valahára,
Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,
És mostan vashittel, jó bátorsággal
Sorsunk akarjuk fölcserélni.
Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,
Nem volt jogunk se, csak igazságunk.
Most nincs, ki megállat az élet-úton,
De, ha akad, nyakára hágunk.
Mi vagyunk az Élet fiai,
A küzdelemre fölkent daliák,
Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor
Alattunk ez a régi világ!
1922. október
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
