NAPLÓK: egyszerű napló Legutóbbi olvasó: 2025-05-12 08:09 Összes olvasás: 22444| 11. | [tulajdonos]: _ | 2006-12-14 09:04 | Charles Bukowski
Egy majdnem megírt vers
(An almost made poem)
látom ahogy egy forrásnál iszol, apró,
elkékült kezeidből, nem, a kezed nem apró,
csak kicsi, a forrás Franciaországban,
ahonnan azt a levelet írtad amire
válaszoltam és nem hallottam felőled többé.
azelőtt őrült verseket írtál, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetűsen, és
híres művészeket ismertél, és legtöbbjük
a szeretőd volt, és visszaírtam, rendben,
előre, lépj be az életükbe, nem vagyok
féltékeny, hiszen sose találkoztunk. voltunk
közel egyszer, New Orleans-ban, fél tömbnyire,
de nem futottunk egymásba. hát mentél a
hírességekkel, és írtál róluk, és, nyilván,
úgy találtad, a hírességeket a hírnevük
érdekli, és nem a gyönyörű lány az ágyukban,
aki megadja nekik, aztán korán ébred, hogy
csupa nagybetűs verseket írjon, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN. tudjuk hogy Isten halott,
megmondták, de téged hallgatva nem voltam
benne biztos. talán a nagybetűk miatt. az
egyik legszebb költőnő voltál, én meg mondtam
a szerkesztőknek, „őt, nyomjátok őt, őrült, de
csodálatos. az övé igazi tűz”. szerettelek,
ahogy férfi a nőt, akit meg sem érintett, csak
ír neki egyre és kis fényképeken őrzi.
szerethettelek volna jobban, egy kis szobában
cigit sodorva míg hallgatom hogyan csurgatsz a
vécén. de ilyen nem volt. szomorúbb levelek
jöttek. szerelmeid megcsaltak. kölyök, írtam,
a szeretőid ilyenek. nem segített. van egy pad,
a tiéd, egy hídnál, a híd meg egy folyó felett,
és ott ülsz minden este és csak siratod a
szerelmeid akik bántottak és elfelejtettek.
válaszoltam, azután csönd. egy barát levelében
az öngyilkosságod, 3 vagy 4 hónappal később.
ha találkozunk, talán elbántam volna veled,
vagy te velem. jobb volt így. | |
| 10. | [tulajdonos]: A nálamnál többség, mint olyan | 2006-12-12 07:33 | | Hosszú hat évében gyerekkoromnak átéltem mindent, mit ember a szeretett s nálánál több felé kínlódva, magát megkérdőjelezve megélhet. Így rutinom van a magam mentésében önmagamtól. A nálamnál többség, mint olyan, valójában nem létezik. | |
| 9. | [tulajdonos]: Zsolt nélkül is Zsolt | 2006-12-11 21:09 | | S akkor arra gondolt, hogy hálás lehet, férje szeretőjének, amiért vigyázott a beteg apa mellett a három gyerekre, amíg ő a fájdalom elől a maga szeretőjéhez menekült. S belátta azt is, hogy nem teheti meg a férfivel, akit szeret, aki a férje, aki gyermekei apja, hogy útját állja boldogságának, s neki kell elhagynia az otthont, ahol a három közül, két gyermekét szülte, s keresni másikat, ahol a fiúkkal és a kislánnyal élni fog. S átérezte azt is, milyen lehet Zsoltnak úgy kezdeni új életet, hogy maga mögött hagyja a kezével teremtett tárgyakat, az egykori álmot, melyet ugyan már mással érez közösnek, de inkább tartozik hozzá, mint a feleséghez, akin már túl van. Belátta, hogy neki, az elhagyott asszonynak saját álmokat kell keresnie egy másik házban, mert Zsoltnak nagyon fájdalmas lenne az új családdal újraépíteni új álmokat. Mert Zsolt csak továbbszőni tud, mint a pók az elfogyasztott áldozat után, erre képes, ez a valóság. Hiszen neki, a megcsalt feleségnek csak Zsolt álmai voltak az álmok, Zsolt háza, asztala, ágya volt az otthona, Zsolt gyerekei a gyerekei. Zsolt nélkül csupán a gyerekek mozdítanak a lelkében valami elszakíthatatlan köteléket saját maga felé. Csak a gyerekek. Meg, igaz ami igaz, Zsolt nélkül is Zsolt. | |
| 8. | [tulajdonos]: Hogyan lehetséges | 2006-12-11 20:57 | | Hogyan lehet kiszűrni a kényszerpályákat? Hogyan lehetek én? Hogyan lehetséges fölébem kerekedni? | |
| 7. | [tulajdonos]: Bogarászok | 2006-12-11 19:16 | | Az életem nevekre fűzhető láncok órmótlan gubanca. Van Gabik lánca, Eszterek lánca, Zsuzsák, Zsoltok, Józsefek, Istvánok lánca. A nevek mentén visszafejthető tekergőző, szerteágazó történet halmaz. Bogozok, bogarászok. | |
| 6. | [tulajdonos]: Soha le nem ágazó | 2006-12-11 18:54 | | Vannak dolgok, amiket tudok, ismerek, s mégsem tudom és ismerem őket, kizárólag csak azért, mert nem vagyok képes megosztani más emberekkel, s ennek a megosztásnak a hiánya feltételessé avatja őket. Pedig valójában e dolgok tudása és ismerete vagyok én, csak én magam, s mivel nem tudom megosztani őket másokkal, így én magam leszek feltételessé. A szerelem az egyik állapot, mikor e feltételességből, mint Vénusz a tajtékos tengerből, kilép valaki szép ismeretlen, akire úgy csodálkozom rá, mint magamra. A másik állapot az alkotásé. A végeredmény ilyenkor nem lényeges. Csak a folyamat. A soha rólam le nem ágazó történés. A megtartás és a megosztás teljes össze- és átmosódása. Időszünetnek hívni jó. | |
| 5. | [tulajdonos]: A történet mindig | 2006-12-11 17:27 | | Nem értem, mi folyik. Valahogy leágazik rólam a történet mindig. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Neddudki: re | [tulajdonos]: Ez a válság | 2006-12-11 13:28 | | Most mit csinálsz? Ha jól sejtem döntened kéne. (Megválaszolni e-mailt, sms-t) vagy hagyni, hogy minden menjen tovább. Úgy is megvolt vagy XXXX évig nem? Mi köze mindehez a társadalomnak? Ahhoz, hogy nem mersz kockázatot vállalni. | |
| 3. | [tulajdonos]: Kivilágítja | 2006-12-11 12:18 | | Az is eszembe jutott, hogy a szegény, rest, sem szegényeket, sem betegeket nem látó emberek fölött ott tornyosul egy társadalmi mechanizmus, egy bonyolult érdekszövetség, melynek érdekeltjei is önmagukban porszemek, ott tornyosul a történelem, egyáltalán az emberi lét minden korlátja. Ezek között feszülünk mind. Te is, én is, ő is. Hogy mekkora és milyen szabadságunk van ezen belül az életre, az egy igazi kérdés. Hogy van-e? S hogy éppen ma mi az. S hogyan. Hogy hogyan keverődik össze az éhezés a mértéktelen zabálással. Én azt gondolom, ez a líra terepe, ha vers. Ahogy a kislány melléd ül egy előadáson, s ami, akkor mozdul benned. Ahogy a munkatársad bánt meg, s ahogy neki se lesz ettől egyáltalán jobb. Ahogy a barátnőd örül az autójának és a jólétnek, s retteg, hogy szerelmét veszti. Ahogy te magad félsz és nem hagyod magad félni. Ahogy a celibátusban élő szíve szorít, amikor maga körül szaladgálni látja gyermekét. Ahogy a megtörténés kivilágítja magából a valóságot. | |
| 2. | [tulajdonos]: Kell a lehetőség | 2006-12-11 11:57 | | Először hiszem el, hogy meg fogok halni. Először lesz a halálból egyszerű megtörténés, ahogy lepke kenődik a szélvédőre egy jelentéktelen pillanatban. Először nem lehet sírni és nevetni ezen többé sehogysem. Kell alkalom arra, hogy beleszeressek a mellém soroló szemüges nő profiljába. Kell a lehetőség. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
