NAPLÓK: emblogre és a paraszusi Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 22:04 Összes olvasás: 24148| 29. | [tulajdonos]: irodalom? | 2008-03-27 10:19 | Borbély Szilárd ismét alulmúlta magát. Keményen ostoroz egy - a nagy többség által megvetett - maroknyi idiótát, mint az ország mélyrepülésének egyedüli letéteményeseit. Közben pejoratív helyzetbe hozza a Székelyhimnuszt, Bánk Bánt, Simándy Józsefet és kilencmillió embert. Döbbenetes.
Talán Bayer Zsolt babérjaira pályázik?
Vévévé pont litera pont hu/object.64c5fb28-e6fc-4747-956d-3e333612d55a.ivy
| |
| 28. | [tulajdonos]: csak úgy | 2008-03-26 14:08 | Seres László új verséről jutott szembe egyik régi kedvenc versem Dsida Jenőtöl a Csend a tavon.
Csend van a tó tükörén.
Kert.
Napeső.
Puha séta.
Mit nézed a tó tükörén
arcodat,
ifjú poéta?
Szél fut a tó tükörén,
ráncba gyürődik a sík lap.
Arcod
idők tükörén
szétfut,
a semmibe sikkad...
(A biztonsági kódom ado7. Ez is emlékeztet valamire, de mire is?)
| |
| 27. | [tulajdonos]: Mint aki halkan belelépett... | 2008-03-12 15:21 | Sokszor megcsodáltam már ahogy jóTom a legnagyobb viharok közepette is józan, következetes és bölcs megszólalásaival le tudta csendesíteni a dokkot. Tisztelem ezért is. A legutóbbi két alkalommal azonban - őszintén szólva - nem ez az érzés kerített hatalmába. A klasszikusok törlésére vonatkozó indokait érteni vélem, de a végrehajtást nem látom következetesnek, pedig amíg ez csorbát szenved, mindig lesz zúgolódás e témában.
Az utóbbi esetnél igazat kell adjak abban, hogy remek példája a népi bölcsességnek: ne piszkáld a szart, mert csak büdösebb lesz! Talán tényleg nem kellett volna. Talán tényleg nem a kis rakás tartalmával, hanem a formájával és esztétikájával, hibáival és erényeivel (nem tudom mi lenne az) kellett volna foglalkozni inkább. Az irónia általában segít. Ezért is írok ide a margóra, hátha elül a szag.
Meglepett azonban, hogy ennek a provokációnak (nem tudom hogyan hívhatnánk másképp) első hét sorát hogyan tudta másképp értelmezni, mint három millió, nagyrészt ismeretlen ember gyalázásának. Vagy szerinte kik azok az „Ezeknek” titulált turáni horda, akiknek a férfi nemi szervére kellene írni (ami a mi megengedő jogrendünkben is megfelel az uszítás tényének, márpedig akkor ez közösség elleni izgatás és gyűlöletbeszéd). Arról nem beszélve mekkora ostobaság.
„Hogy tudom gyűlölni ezt a szittya-kivagyiságot.” - Vélemény - mondja. A gyűlölet nem vélemény, a gyűlölet érzés. A legalantasabb amit embertársaink iránt érezhetünk. Nincs helye a dokkon.
Ez vélemény.
Az enyém.
| |
| 26. | [tulajdonos]: naneeeeeee | 2008-02-29 11:31 | Miért nem vagyok igazán meglepve?
Nyílvánvaló blődségei után tovább osztja az észt a Karinthy reinkarnáció.
Pszichológiai értekezést tart, aki képtelen volt elnézést kérni hihetetlen pökhendi igaztalan bunkózgatása után.
Belátná a hibáit? Á, dehogy. Tovább nyomul, köpködi József Attilát. A dokknak persze ezzel nem árt. Ki merne ilyet gondolni is?
Ha így folytatja nem József Attiláig, de saját magáig sem ér föl. | |
| 25. | [tulajdonos]: csendelgő ripók | 2008-02-28 13:44 | DOBOZRA!
Huj, kuszambég, huj, kereki!
Vatykos csuhászok vereki!
Dengelegi!
(Refrén:) Ne mánd, ne mánd a vereszt!
(Karinthy Frigyes, Kuruc ének / halandzsavers)
(elnevezés tőle) | |
| 24. | [tulajdonos]: A hazáról és az államról | 2008-02-28 11:08 | "Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: 'Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat. ' A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem.
A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi mértékben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza végzet, személyesen is. Nem fontos, 'szereted '-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."
(Márai Sándor) | |
| 23. | [tulajdonos]: kimondottan jobb | 2008-02-26 12:30 | Rájöttem, hogy a "kimondott szóbombákat" nem csak azért szeretem kimondottan jobban, mert szórakoztatóbbak és színvonaluk is értékelhetőbb a "kimondatlan szóbombáknál", hanem mert mértékük is jobban becsülhető. Valószínűleg az én hibám, de sajnos nehezen tudom felmérni (nem mintha fontos lenne), hogy a némaság mennyire szól nekem, pontosabban hallgat nekem, és mennyire bombáz porig ezzel a megsemmisítő módszerrel mást is.
Mert azt a legjobb szándékkal sem tudom feltételezni, hogy a dokk színvonalát féltve óvó hangos szószólók, illetve csendes némák máshol nem találnak megemlíteni, bocsánat, elhallgatni valót. | |
| 22. | [tulajdonos]: "modell kerestetik" jeligére | 2008-02-15 12:27 | Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy ' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömbol nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
| |
| 21. | [tulajdonos]: gesztus-gusztus | 2008-02-15 11:46 | Nem, nem értünk egyet, de ez nem baj. Gesztusok és gusztusok különbözőek, és mint tudjuk varietas delectat, ugye.
Karaffa Gyula véléményével, amit üzenőfalán írt, teljesen egyetértek. Nehéz hozzáfűzni bármit. Wass Albert nem igazán költeményei, inkább regényei által érdemel helyet a magyar irodalmi panteonban (bár nekem van egy-kettő amelyik tetszik, magánügy). Regényei sem egyforma színvonalúak, de szerintem van köztük jó pár, amikre csak végletekig elfogultak tudnak fanyalogni, és amik ki fogják állni az idő próbáját, mert szépek, emberiek és igazak. Hogy ezek ma közhelyek? Lehet. De ne feljtsük el, azért, mert nem jutottunk hozzá negyven évig, azért a nagy regényeit Wass Albert ezelőtt ötven évvel írta. Nekem a gyengébbek is tetszenek, mert én is vidéken nőttem föl Fekete Istvánon Kittenberger Kálmánon, Dékány Andráson, és fogékony vagyok azokra a dolgokra amit Karaffa Gyula említ. Nem akarom megismételni. Azt meg, hogy mindenkinek lehetnek rossz napjai, láttuk alább. Ha tényleg érdekel, a Funtineli boszorkányt olvasd el, ha nem tetszett - én ezt tippelem, azok ismeretében amiket a kuka mellé hajigáltál - fölösleges a többivel pazarolni az idődet.
Azon érdemesebb lenne vitatkozni, hogy lehet-e a klasszikusok ismerete nélkül maradandót alkotni, túlszárnyalni vagy inkább meghaladni őket. Szerintem lehet. Viszont nem lehet anélkül, hogy értenénk őket, hogy tudnánk amit ők tudtak, ismertek.
| |
| 20. | [tulajdonos]: képzelni szabad | 2008-02-14 00:56 | Ha az a színvonal, hogy úgy szólok hozzá ehhez a vitához, hogy egyetlen sort sem olvastam Wass Alberttől, akkor én inkább színvonaltalan leszek.
Ha az a tudomány a hátterem, amely több mint ötven év alatt nem tudta megállapítani hol a helye Wass Albertnek a magyar irodalomban, akkor erre a tudományos háttárre inkább nem támaszkodom.
Ha az a történelmi szemlélet, amit csak arra használok, hogy előítéleteket gerjesszek irodalmi alkotások ellen, pláne az alkotójuk ellen, akkor az engem nem érdekel. Engem a mű érdekel. A történelmi háttér csak a mű szempontjából fontos számomra.
Azért félreértés ne essék: nem örülök, hogy a jobboldal kultuszfigurája lett Wass Albert. Nem örülök, hogy pont Koltay Gábornak kellett filmet készítenie róla. Nem örülök, hogy ez megint a halálosan unt reflexiókat váltotta ki a másik oldalból. És egyáltalán, utálom, hogy a kultúrát is polarizálni bírták.
Mikor jutunk el oda, ahová más országokban már régen, hogy az irodalmi alkotásokat az írók tévelygéseitől függetlenül, pusztán esztétikai szempontból ítéljük meg? Meddig röhögtetjük még a világot azzal, hogy egymást szivatjuk? Mikor húzzuk ki a fejünket a seggünkből? Oldalaktól függetlenül. Már nagyon várom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
