Az acélos égen óriási erővel ragyognak a csillagok. Istenem! Mily' piciny vagyok. Hallom a csend robajló hangját, a szívemen lyukat ütött. Átadom magam, Te gyönyörűséges, alkoss belőlem üstököst!
Zúzmara, hol van a különös éj, című versed? Írnék hozzá, én hogy látom, és élem meg, de nem találom! Hozdd le, vagy igazíts útba! Olvaslak. azt hiszem rájöttem valamire!
Szia. Szerintem menj csak tovább így. Azt hiszem az a jó vers, hogy amikor olvassuk, azt érezzük jó, nagyon tetszik. De mivel mindenki más, mindenki Ízlését nem lehet kielégíteni, és nem is kell. Az a jó versed, amit szeretsz.
a hármas út határán megvannak még a kőrisek a hegyre vezető ösvény az erdő ahol mindig süvít a szél a fák lombjukat összeérintik sötét van nem látszik az ég alattuk dús levelű páfrány s gombák bujkálnak az avar alatt a csendet megtörik a párjukkal cseverésző madarak nyikorognak az ágak mintha sírnának harkály kopácsol valahol a távolban csahol egy vadászkutya a rengetegben rejtőzik a vad a fák egyre ritkulnak egy szántóföldre érkezem már a házak is látszanak erdei sétámnak vége megtelt gombával a kosár s friss levegővel a tüdőm fülemben madárének vidáman érkezem haza
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
