NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 06:43 Összes olvasás: 130637Olvasói hozzászólások nélkül| 64. | Duma György: A minősítésekről | 2019-02-11 15:10 | A hozzászólások jelentős része ugyanazt a problémát tartja legjelentősebbnek, amit magam is.
Ez pedig a meózás. Teljesen nyilvánvaló (számomra), hogy a jelenlegi szerkesztői gárda nagyobbik része (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), nem tud megfelelő mennyiségű időt/energiát fordítani arra a feladatra, amit a DOKK jelenlegi alapszabálya, és a jelenlegi alkotói kör elvárna.
Bármennyire is értékelem a társadalmi munkában végzett tevékenységet, ez nem lehet takaró ahhoz, hogy versenként 1-2 perces átfutási idejű értékelések szülessenek, nem ritkán az olvasottak megértésének teljes hiányáról tanúskodva. Nem javítja az alkotók hangulatát a több szerkesztő által rendszeresen alkalmazott minősíthetetlen hangnem sem. Senki nem azért jár ide (gondolom én), hogy a versét „szarozzák”, pláne nem olyanok, akik, mint költő, semmi komolyabb produktumot nem tudhatnak a hátuk mögött. Követendő példaként hadd említsem Czékmány Sándor, Várkonyi Miklós, vagy akár az előző főszerkesztő, Tóth Csilla nevét, akinek egyszer tréfásan azt válaszoltam egy meójára: „Kedves Csilla, nagy tudomány ám úgy fogalmazni meg negatív kritikát, hogy aki olvassa, még örüljön is neki! :-)”. Igen, ez nagy tudomány, kell hozzá némi empátia, és főleg a másik emberszámba vétele. Miklósról is közismert a „rímszeretete”, mégis, bírálóként mindig igyekezett a számára szokatlan, vagy nemszeretem formák esetén is a jót, az értékeset kiemelni a versekből. Ez akkor is pozitív élményt ad a szerzőnek, ha egyébként a kedvezőtlenebb bugyorba került végül a verse. Lehetne erre azt mondani, hogy ez nem kocsma, itt nem kell, hogy egy szerző jól érezze magát, de ez így nem igaz. Tudomásul kell vennie minden tulajdonosnak, szerkesztőnek, hogy azt az értéket, ami a DOKK-ban megtestesül, elsődlegesen az alkotók, nem pedig ők hozták létre. Hát tessék megadni az alkotóknak a tiszteletet, tessék velük szóba elegyedni, ha kérdeznek valamit, vagy ne adj isten rávilágítanak a szerkesztő valamely tévedésére.
Véleményem szerint a jelenlegi szerkesztői gárda nem alkalmas a fenti feladatrendszer ellátására.
Egyedül Busznyák Imrén látom, hogy tényleg fontos számára a DOKK, és PFJ-nél is érzékelek néha ilyet, de csak ritkán.
Szerintem többnyire a szerkesztőknek se igazán hiányzik az ezzel járó nyüglődés. Tovább kellene lépni.
Alternatív megoldásként akár az a korábbi metódus is visszahozható, hogy magyarázat nélkül kerül egy vers ebbe, vagy abba a kategóriába. Még mindig sokkal jobb, mint a versek alatt inadekvát, sztereotip lózungokat olvasni, és lenyelni.
Elnézést a sarkos fogalmazásért, akinek nem inge, ne vegye magára!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
