NAPLÓK: Petri-csésze Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 17:38 Összes olvasás: 24487| 10. | [tulajdonos]: Maya emlékére | 2011-02-15 03:20 | Már soha nem lesz úgy,
amikor fölpofoztad a Marit, amikor
összekarmoltál engem!
Miként az inga, lassúdan kilengem,
miként az akasztott miniszterelnök…
Már semmi sem lehet jó,
lévén, hogy én nem felejtek,
és nincs bocsánat semmire,
a bűn az bűn marad.
Maradok az Ótestamentumnál.
Jézus naiv volt. Vagy talán túl okos?
Állítólag föltámadt. Ha így történt, az modortalanság.
A halottak maradjanak a helyükön:
a sírban.
Nem szeretem a ficánkoló hullákat.
Nagyon szerettelek.
Mégsem eléggé. | |
| 9. | [tulajdonos]: születésnap előtt | 2011-01-31 03:33 | Én voní- és tanítanék
szökőnapom ha volna még
szöknék is én szökdécselnék
bozótban tűzszemű sakál
kuporog retteg és kakál
harminchat évem oda már
gyűl éveimnek soka már
nagy baj nem érhet sem nagy kár
sötétebb folyam sodra vár
kanyargó szürke folyosók
leolvasók, oltogatók
leolvasgatnak – oltogatnak
eltévednek és békén hagynak. | |
| 8. | [tulajdonos]: irodalom óra hetedikeseknek | 2011-01-31 03:30 | Arany János a magyar nép
legnagyobb epikai
költője de mint lírai
költő is a legnagyobbak
közé tartozik.
Őreg szüleinek egész
Nagyszalontának büszkesége lett.
Közben szorgalmasan tanult.
Művészi pályáról álmodozott.
Könnyű szívvel hagyta ott
a kollégiumot
bár később
ezt a tettét nagyon megbánta.
Eleinte csak magának verselgetett.
Arany részt vállalt
Petőfi eltűnt.
A nép felszabadulásának ügye elbukott.
Mindez kétségbeejtette Arany Jánost.
Műveiben a szabadságharc eszméit őrzi
és Habsburg-ellenes magatartásra buzdít.
Kilenc év telt el így.
Ezalatt Pesten lassanként újra megindult az irodalmi élet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | József: neszekávé | 2011-01-30 09:15 | | A gőzölgő, forró, méregerős Apokriffal is megkínálsz előbb-utóbb? | |
| 6. | [tulajdonos]: egy volt íróra | 2011-01-30 07:27 | Szégyelljed magadat, te dagadt Csürhe Pista,
nemzeti pókerhős, te szalonna fasiszta!
Újabb undokok jőnek, hol lesz már
a Petri, a Csurka, a Torgyán,
egy a balreményünk még:
győz majd Viktor, aki nagyon Orbán. | |
| 5. | [tulajdonos]: Házasságterápia | 2011-01-30 07:23 | Igyekszem kivonulni az életedből,
nesztelenné halkulni, lábujjhegyen
létezni, zokniban, a kulcsot puhán
fordítani a zárban, mint a betörő.
Igyekszem – ugyanakkor –
megtapadni is rajtad, mint a tapló,
élősködni rajtad, mint a fakín
(ismertebb nevén: fagyöngy).
Ideje volna felnőtté válnom.
Jobb későn, mint soha. Habár?
Lehet, hogy jobb soha, mint későn.
Esik. Reggelre megint csúszós lett az út:
kásajég vagy tükörjég.
Megnézhetjük, vagy nem nézhetjük meg magunkat. | |
| 4. | [tulajdonos]: Mosoly | 2011-01-23 02:15 | Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
az erkélyen reggelente leszívott
első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergő csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt
és a levegő üveghidege. Egy eldobott
üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
összevissza szálldosása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
áni ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik. | |
| 3. | [tulajdonos]: széljegyzet egy vitához | 2011-01-21 03:04 | Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak,
azt tiszteltük volt liberalizmusnak;
ha virágnyelven küldtek el a francba:
a Repression átment Toleranz-ba.
Túl az Oderán, innen az Uralon
szerveződik a rémönuralom,
a trafikokban rágógumibot
– prefogyasztói világállapot.
S mert mindez csak kritikailag tetszik,
tituláljuk kommunának a kreclit?
S ezentúl kritikailag kúrunk,
míg tűri személytelen kult-Úrunk?
Te a politikai szférát transzcendáltad
– én még mindig csak tartom itt a számat.
S mert minden megy szét, és gyűlölni fáradt
vagyok, csupán álmatagon utállak.
Nebich. Vollendete Sündhaftigkeit!
A jövő – bízom – mindkettőnket ejt,
orrontja majd, hogy alle beide stinken,
s egyformán: összefügg mindennel minden
– s egymást alázza: aljas düheink,
nemes huzavonáink – mint a fing:
gyötrelmesek és nevetségesek – – –
szerelmek bántanak minket s szelek,
ezért szellentem e széljegyzetet,
verssoraim a görcsölő belek. | |
| 2. | [tulajdonos]: szonett-jel | 2011-01-21 03:00 | Következzenek el már a szonettek
(életemben az elmár van soron),
e precíz szógépek iszonyú nettek:
MŰ-sorok legyenek most műsoron.
Koronként közök: takaros szünettek
(s közönként korok; „korok”-ban szoron-
gtunk, -gtatok, mitiők…
). Végső soron:
TÁRGY mind – akár egy asztal („azon ettek…”).
Három kettest! És kattognak a nikkel
fogókarocskák, várni is alig kell
– s kész a kávé (csak húzzuk le a plexit!).
Megisszuk s mire kezünk megmelegszik
a pvc-poháron: illanik el
a Nincs-Akinek-Mondd-Utóíz (exit). | |
| 1. | [tulajdonos]: a ronda csönd | 2011-01-10 13:53 | A ronda csönd majd így szakad le rád – – –
nézed az édes, trampli lábakat,
a visszér kékjét, lógni kezdő
mellek nyárvégi végpillanatát – – –
Milyen öreg vagy.
Nahát, hogy a nők
frottírtörülközőkbe bújtatják testüket!
Megkívánsz minden asszonyt,
akin már dolgozik az idő – – –
Ó, nem a szokott formákat kivánod!
Hanem, mondjuk: a talpakat,
e partra vetett, ekcémás
virágállatokat.
Egyszerre kívánod összes feleséged
és összes feleséged összes barátnéit.
Eközben papírt eszel,
lüktető has,
és zöld vízarany csöndben
élsz, hogy meghalj. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
