DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37175 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Misinszki Hanna 52 perce
Szilágyi Erzsébet 57 perce
Tóth János Janus 2 órája
Radics Zina 3 órája
Gyors & Gyilkos 5 órája
Király Ferenc 16 órája
Kiss-Teleki Rita 23 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Farkas György 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Szücsi Csaba 2 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Bara Anna 3 napja
Dezső Márton 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Petz György 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 50 perce
Ötvös Németh Edit naplója 57 perce
nélküled 4 órája
Bara 5 órája
törmelék 18 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
az utolsó alma 22 órája
mix 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
fejlakók 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Készül az album 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Minimal Planet 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: PIMP-re
Legutóbbi olvasó: 2020-06-06 00:02 Összes olvasás: 948

Korábbi hozzászólások:  
8. [tulajdonos]: Re: Weinberger2018-03-11 17:28
Én nem látok itt politikai bonyodalmakat: a győztes pártszövetség mindent vinni fog - hadd legyen ez az én politikai jóslatom.
Viszont egyáltalán nem óhajtok a Dokk-on politikai - excuse mois - tökfogdosásba keveredni.
---
Meg kéne még sürgetni az említett moderációt rasszistázásról. Kérdezz rá te is. (Máris megszegtem a fogadalmamat, hogy leállok a Tésztavíz naplóval.)
Egy-két publikáció felrakása után kb. március 16-tól április 9-ig ismét "alkotói szabadságra" szököm. (Ez az én nemes bosszúm a Dokk-kicsinyességekkel szemben, s közben mindig megírok egys-egy újabb elbeszélő költeményt a Karaffa által még 2014-ben, itt dokumentált módon (!) sárba döngölni akart "Bakony-ciklusból". De most - bármennyire el akartam kerülni - a "Tanítás az evolúcióról" is jönni fog.)

Olvasói hozzászólások nélkül
7. weinberger: nyerni...[tulajdonos]: Re: Weinberger 2.2018-03-11 16:05
Alapjában véve van megszívlelendő az általad írtakban, Antal, ám a helyzet azért bonyolultabb. Idézem: "... a két politikai oldal közül most az egyik nyerni, a másik veszíteni fog." Azért nem egyszerű a dolog, mert a mandátumok számát tekintve feltehetően győzni fog ugyan az egyik fél - de vajon elegendő lesz-e bármire is egy esetleges relatív győzelme? Megtörténhet, hogy még további hetek múlnak majd el, amíg kiderül, hogy ez a győztes lesz-e a nyertes. (Tudom, hogy most ez is politikai tartalom, de ha már belementünk, célszerű ezzel is tisztában lenni.)

6. [tulajdonos]: Re: Weinberger 2.2018-03-11 14:23
Mondjuk ilyen megközelítéssel (miszerint a tartalom nem esztétikai kategória) akár még politikai versek is születhetnének a Dokk-on, de félő, hogy nem születnének! Ahogy a vallási művek esetében is gyakran válik kérdésessé az esztétikai minőség, akkora a közösség nyomása a "kegyes tartalmon", hogy ha az benne van, a művet máris "megveszi", ahelyett, hogy "esztétizálná".
A politikai versek is - félő - megmaradnának a bökversek színvonalán.
Egyébként ha - feltéve, de meg nem engedve - mégis politikai aktivitást szeretne kifejteni a Dokk, akkor azt csakis a versekben szabadna megengedni, de naplókban nem!
-------
És gondolj csak bele, Weinberger: a két politikai oldal közül most az egyik nyerni, a másik veszíteni fog.
Nem lenne jobb - legalább a Dokk-on egyik mellett sem elköteleződni (szemben mondjuk a facebook-al, ahol viszonylag magas a politikai aktivitásom)?
Ha legalább a művészetet megtartanánk az élet érdemes plusszának?

5. [tulajdonos]: Re: Weinberger2018-03-11 10:20
Művészetben nincs "pornográfia" - mert akkor az nem művészet. Megítélés köözben az esztétikai minőség szempontjai számítanak.
A tartalom nem esztétikai kategória.

4. [tulajdonos]: Re: Weinberger2018-03-11 10:19
Művészetben nincs "pornográfia" - mert akor az nem művészet. Megítélés köözben az esztétikai minőség szempontjai számítanak.
A tartalom nem esztétikai kategória.

3. [tulajdonos]: KORRIGÁLT VÁLASZ2018-03-11 10:11
A VÁLASZ
Már az utolsó előtti megállóban voltunk, mikor odahajolt hozzám és halkan megkérdezte, hogy maga kire szavaz? Őszintén válaszoltam neki, hogy fogalmam sincs, mire jött a tanács: "Csak a Fideszre ne, mert erre a korrupt, szemét tolvajbandára, amely szétlopta az egész országot, ő biztos nem adja a szavazatát. A migráns- vagy inkább menekültkérdés az egy dolog, de ezt az irgalmatlan méretű lopást, amit ezek műveltek az elmúlt nyolc évben, az nem tolerálható."
Gyorsan leszálltam - pedig még nem kellett volna - de inkább gyalog tettem meg a Rákóczi tér és a Baross utca közötti szakaszt, hogy feldúltságomat levezessem.
- Vajon ez a néni a barrikád melyik oldalon állt 1956-ban? (Szőcs Gézánál olvastam, hogy Radnótiné Gyarmati Fanny, miután néhány dolgot az idős hölgy kezdeményezésére megbeszéltek, váratlan fordulattal az 1956-os forradalmat hozta szóba, s egyértelművé tette: nem a felkelők oldalán állt.)
Amig ezen tűnődtem, a körúti bérházak harmadik, negyedik emeleti lakásablakait vizsgáltam. A szabadságharcosok valaha azokból dobták ki a molotov koktélokat. A VIII. kerületi cigány forradalmárokról szóló cikkemhez kikeresett forrásokban írták: a figyelő a harmadik emelet egyik nyitott ablakában várt. Ő nem dobott, csak a tankokat figyelte. Ő kiáltotta, hogy MOST!!! A dobók, a negyedik emelet nyitott ablakainál hátulról, a szoba mélyéről ekkor előre rohantak és dobtak, de az ablakon nem nézhettek ki, mert akkor odalőttek.
Előre meg volt beszélve, hogy egyikük a szemközti ház tetejére, másikuk a legfelső emelet ablakaira, a harmadik az alatt lévő emelet ablakaira, a negyedik a még alsóbb emelet ablakaira céloz, odáig úgysem lehetett eldobni, így viszont a dobások az utcát annak teljes szélességében, egyenletesen beterítették. Anélkül, hogy látták volna a célt, valamelyik palack valamelyik tankot így is eltalálhatta. Majd egyből rohannik kellett ki, a hátsó függő folyósóra, hiszen a következő pillanatban az ablakon belőttek!
A forradalmárok a Corvin köz mögötti, akkor is, most is működő benzinkútról, vödrökben hozták az üzemanyagot, a kész palackokat a kidobásig az erre a célra lefoglalt felső emeleti lakások fürdőszobai kádjaiban tárolták.
Miért fontos ez?
Azért, mert ha az '56-os forradalom el tudta volna érni, hogy a szovjetek végleg kivonuljanak és semlegesek lehettünk volna, mint az egy évvel korábban, 1955-ben a szovjet csapatok által akkor elhagyott Ausztria, akkor - a még csak 8-10 éve államosított kapitalista gyáraink még élő és munkaképes tulajdonosai visszatérhettek volna gyáraikhoz, mint a háború pusztította Nyugat többi még élő gyárosa.
És akkor ma nem itt tartanánk!
Az igazi visszamagánosításhoz,1990-ben, már késő volt. Addigra a tőkésektől elvett - a maguk fénykorában korszerűnek számító - gyáraink teljesen lepusztultak már. Így aztán, a mára tévesnek bizonyult neoliberális ("mindent szabad - mert majd a piac...") gazdasági szisztéma következtében példátlan mértékű - szinte a kiegyezés koráig történő - visszaipartalanítás ment végbe a rendszerváltás során.
Mára tudtuk meg: egy kommunista államosítás után, visszatérve a második kapitalizmusra, NEM szabad neoliberális metódus szerint ipartalanítani, mert ez lesz a vége! Sőt, ezért nem szabad - eleve - teljes mértékben államosítani sem!
Döbbenetes, hogy szinte csak a Zwack gyár örökösei tudtak úgy visszatérni eredeti pesti gyárépületükbe, hogy ma is ugyanazt gyártják mint anno, és a termelésük ismét felfutott.
Így kellett volna - s 1956 győzelme esetén még nyílhatott volna erre esély - a többi gyárosunknak - mondjuk a későbbi Csepel Művek (eredetileg Weiss Mannfred Művek), Közép-Európa egyik legnagyobb komplexuma tulajdonosának, Chorin Ferencnek is visszatérnie! Aki nem mellesleg szénbányák tulajdonosa is volt, de ő működtette az itt most felsorolni nem akart egyéb üzemek mellett még az angyalföldi Ganz Danubius Hajó és Darugyárat is. Amit 1995-ben a Horn kormány záratott be. Pedig gazdasági elemzők kimondták - s akkori cikkeimben (például a Világgazdaságban) meg is írtam -, hogy a Duna-Majna-Rajna víziút földrajzi közepén kell lennie hajóépítő, vagy legalább hajó javító üzemnek, mert az közgazdaságilag indokolt. Bokros Lajos, Horn későbbi minisztere akkor még a Budapest Bank, a hajógyár hitelezőjének az elnöke volt. S a gyár 1993-ban még három folyamtengerjáró hajót épített a német Thyssen cégnek. Húzóágazatként - hogy a teljesség igénye nélkül csak egy párat felsoroljunk - acéllemez készítő gyáraknak, elektromos kábelgyáraknak, festékgyáraknak, belső bútorzatot készítő asztalos cégeknek adott munkát.
A Budapest Bank pedig mindehhez a jelzáloghitelt adta. (A hajóépítést Nyugaton is előfinanszírozzák, csak ott a hajógyárak ehhez állami kedvezményeket kapnak, nem úgy, mint a neoliberalizmus kísérleti egerének tekintett rendszerváltás utáni Magyarországon.) Meglepett, amikor a hajógyár igazgatóját, újságíróknak nem közölt okból, leváltották, majd Enzsölné Rédei Mariann, a Budapest Bank főcsoportfőnöke lett az új hajógyári igazgató (pedig öreg hajógyári mérnökök szerint "be volt oltva technika ellen"). Hozzá kellett mennem a következő interjú készítésekor.
Végül a Budapest Bank, a gyár teljes jelzáloggal terhelt vízparti ingatlanát megszerezte, s a gyárat örökre bezárták (nehogy a hitelt visszafizesse, pedig a Thyssen adni akart újabb megrendelést is!), megszüntetve ezzel a teljes magyar hajóépítő szakmakultúrát. Oda, a gyár területére épült később izraeli befektetők által a Duna plaza. Illetve az öbölhöz, ahol egykor folyamtemgerjáró hajókat bocsátottak vízre, a Marina luxus lakópark. Sőt. Évekig a gyári intalanvagyon egyik irodaházában működött a Budapest Bankadminisztrációja is. 2007-ben Jónás Tamás egyik támogatást igénylő kérelmét, irodalompártoló szívességből még oda kellett vinnem (kapott is némi apanázst).
A magyar mérnökök azonban most a komarnói hajógyárba járnak hajót és úszódarut építeni - ők látják el megrendelésekkel a szlovák céget, amit az okosabb ottani vezetés állami segítséggel meg tudott menteni - hiszen a Duna-Majna-Rajna víziút közepén - tényleg - kell lennie hajógyárnak.
Ez közgazdaságilag azóta bebizonyosodott.
Ott készült többek között az A 38-as koncerthajó étterem bárkája is, meg ennek az írásomnak a végén linkelve a filmemen látható úszódaru, amit a budafoki M0-ás híydról vettem fel. Éppen úsztatják a Fekete tengeri átvevőhely felé Komarnóból. Rajta a régi, a gyártó fővállalkozó, egy öreg magyar mérnök által a felszámolótól kivásárolt Ganz Danubius márkajellel. Csak ez - miként a komarnói cég többi "magyar hajója" - immár nem a magyar, hanem a szlovák GDP-t növeli.
Ez a balliberális kurzus egyetlen gazdasági bűne a sok közül, de sorolhatnám a Gyurcsány/Bajnai érában - immár az EU kvóta miatti - cukorgyár bezárásokat is. 12 cukorgyárból 11-et bezárni "a cukorrépa hazájában" NEM LEHETSÉGES. (Lengyeltóti vasútállomása ma is azért áll 3 km-re a településtől, mert a vasútépíttető báró a lakossági igényekkel szemben a cukorrépa szállítást részesítette előnyben s ott voltak a cukorrépaföldjei.)
Ha már akkor az Orbán kormány van hatalmon, akkor biztosan kiharcolja, hogy az egyetlen kaposvári mellett legalább még egy, mondjuk a hatvani cukorgyár megmaradhasson. (Egy másik báró, Hatvany Lajos, valaha ennek az extraprofitjából finanszírozta a Nyugatot és az új magyar irodalmat, eltartva Adyt, s Tóth Árpádot kiházasítva.)
Ki kell mondani: a téves "mindent szabad" neoliberális metódussal csak Orbán Viktor mert szakítani 2010 után, hiszen nem azzal kell kommunizmusból újból áttérni a kapitalizmusra! A gazdaságtörténet bebizonyította, hogy ez csakis állami segítséggel lehetséges!
Az egyetlen valóban sikeres átállás az NDK újrakapitalizálása volt! Ahol a "nagy testvér" , az NSZK, protekcionistán ölelte magához a lerongyolódott "kistestvért", nem neoliberális metódussal!
Nekünk sajnos nincsen "NSZK-nk" ehhez.
Nálunk - átmeneti leg (az első pár lökés erejéig) - a magyar államnak kell a magyar gazdaság "NSZK-jának" lenni - és ezt először Orbán Viktor értette meg!
A második magyar kapitalimust ő kezdte megint az első magyar kapitalizmus felépítéséhez hasonlóan "államilag" újra tervezni. Hiszen az első magyar kapializmus felépítése (lásd Szita Szabolcs történész vonatkozó munkáit) szintén a magyar állam segítségével ment végbe a kiegyezés után, az osztrák tőke túlnyomásával szemben.
Például a MÁV nem a kommunista államosítás, hanem egy 1900 előtti államosítás betűszava, mert az állam még akkor felvásárolta a magán vasúttársaságokat, hogy a fejlődő magyar ipar számára kedvezményes szállítást és acélipari megredeléseket biztosítson. Egyes külföldi termékeket a magyar állam csak akkor engedett nálunk forgalmazni, ha a külföldi gyártó vállalta, hogy nálunk is gyárat alapít. Amihez kedvező telek, s kedvező magyar bankhitel állt a rendelkezésére. Így érte el Magyarország gazdasági fejlettségének 1900 utáni maximumát, amikor sokkal közelebb álltunk a világgazdaság élvonalához, mint azóta bármikor - s ezzel összefüggésben szépirodalmunk is ekkor indult példátlan fejlődésnek, amit az 1908-ban, idén 1100 éve alapított Nyugat folyóirat is bizonyítja. (Hiszen a hatvani cukorgyár extraprofitja nélkül a Nyugat meg sem alakulhatott volna.)
Jellemző anekdota, hogy az 1900 körüli években Lánczi Leó, Budapest leggazdagabb bankárja megy körúton s az egyik fényes kirakatban lát egy ananászt, februárban, ami akkor ritka gyarmatárunak számított. Kíváncsian benyitott és megkérdezte, mennyibe kerül. - 200 korona - mondták. Mire ő azzal búcsúzott, hogy ezt sajnos még ő sem engedheti meg magának. ("Az ember kétszáz fixxel/ havonta könnyen viccel" - énekelte a korabeli sláger.) Majd bement a hivalába, ahol aznap délelőtt a pár évvel később megalakult Nyugat egyik vezéregyéniségének, Ady Endrének a felfedezője, Kiss József, a Hét szerkesztője kereste fel, a "szokásos apanázsért" folyamodván.
Lánczi szó nélkül kiutalt neki 200 koronát.
Délutáni útja aztán ismét a körúti kirakat mellett vezetett, s látta, hogy az ananász addigra elkelt.
Kíváncsian nyitott be, hogy megérdeklődje: kinek van ma Magyarországon annyi pénze, hogy még ezt is megengedhette magának. Mire közölték vele, hogy nem sokkal előtte Kiss József főszerkesztő úr járt itt és ő vásárolta meg.
Annak idején a mecénások így támogatták a kultúrát, még 1929-ben, a gazdasági világválság évében is.
Két bankár beszélget a kávéházban. - Te, én ma is adtam 100 koronát annak a szegény költőnek! - Megőrültél, ebben a nehéz időben? - Hát tehet arról az a szegény költő, hogy én tönkre mentem?
Később, Osvát Ernő halála után, Móricz Zsigmond társfőszerkesztői idejében a Nyugat legnagyobb támogatója a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége lett. Ekkor jelentek meg a belső borítókon az acélipari hirdetések - és a lap gazdasági elemző cikkei. Kevesen tudják, hogy Móricz, a "parasztíró", valójában jellegzetes kapitalista figura volt: még tőzsdézett is, s a gyárosok egymás között a Nyugat pénzügyminiszterének hívták.
Egy szónak is száz a vége (vagy több) - a második magyar kapitalizmus helyes metódus szerinti felépítésének megkezdése, Orbán Viktor nevéhez köthető.
Mindez egy új osztálytársadalom létrejöttének a folyamata is.
A balliberális kurzusok oligarchái, zöldbárói, gyárosai (Gyurcsány a kiszmilliárdos volt az egyikük) mellett most nyilvánvalóan nem az ő körükben, hanem az akkor kimaradt Fidesz holdudvar körében erősödnek gazdaságilag a kis- közepes- és nagyvállalkozások. Tessék perelni, ha valaki valahol törvénytelenséget tud bizonyítani! De bizonyítékok (nem hamis ráfogások), per megnyerése, sőt eleve a bíróság kizárásával, ne hozzon senki demagóg ítéleteket.
"Akkor felolvasom a vádat...! - Bocsánat, Bástya elvtárs, az már az ítélet!"
Nem biztos, hogy annyi itt a lopás, PIMP-napló!
Sokkal valószínűbb, hogy demagóg politikai hamisráfogás sorozattal állunk szemben.
Kár, hogy behoztad a politizálást a Dokk-ra!
Megbeszéltük, hogy itt nem politizálunk, mert ha az egyik politikai oldal behozza a maga egyértelműnek látszó politikai állásfoglalását, akkor ezzel arra ingerli a másik oldal szimpatizánsait, hogy ők is kifejtsék a maguk (egyoldalú) véleményét!
A Dokk ne legyen politikai hirdetőtábla, hiszen nem politikai vitaklub, hanem "irodalmi kikötő".
Ez tehát az úszódaru linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=cM0Zfa5M174

Olvasói hozzászólások nélkül
2. weinberger: vegyes[tulajdonos]: A VÁLASZ2018-03-11 10:09
A tárgyi ismeretet tükröző mondatok információtartalma jelentős, nem sokan tudnak (tudunk) ezekről a háttér-történésekről. A "Ha" kezdetű és "volna" tartalmú fejtegetések azonban szerintem nincsenek ugyanezen a szinten. Elképzelni egy 1956-os újkapitalista Magyarországot egy szuperszocialista környezetben... És hogy ez vagy az a megnevezett politikus mit csinált volna... A naplók politikai, sőt pártpolitikai tárgyú bejegyzéseinek rosszallása pedig szerintem nem fér össze az erotikus, sőt itt-ott a pornográf tartalmak támogatásával, kivéve, ha az oldal szabályzata kifejezetten csak az előbbit tiltja (és szankcionálja).

1. [tulajdonos]: A VÁLASZ2018-03-11 09:31
A VÁLASZ
Már az utolsó előtti megállóban voltunk, mikor odahajolt hozzám és halkan megkérdezte, hogy maga kire szavaz? Őszintén válaszoltam neki, hogy fogalmam sincs, mire jött a tanács: "Csak a Fideszre ne, mert erre a korrupt, szemét tolvajbandára, amely szétlopta az egész országot, ő biztos nem adja a szavazatát. A migráns- vagy inkább menekültkérdés az egy dolog, de ezt az irgalmatlan méretű lopást, amit ezek műveltek az elmúlt nyolc évben, az nem tolerálható."
Gyorsan leszálltam - pedig még nem kellett volna - de inkább gyalog tettem meg a Rákóczi tér és a Baross utca közötti szakaszt, hogy feldúltságomat levezessem.
- Vajon ez a néni a barrikád melyik oldalon állt 1956-ban? Szőcs Gézánál olvastam, hogy Radnótiné Gyarmati Fanny, miután néhány dolgot az idős hölgy kezdeményezésére megbeszéltek, váratlan fordulattal az 1956-os forradalmat hozta szóba, s egyértelművé tette, nem a felkelők oldalán állt.
Amig ezen tűnődtem, a körúti bérházak harmadik, de főleg a negyedik emeleti lakásablakait vizsgáltam. A szabadságharcosok valaha azokból dobták ki a molotov koktélokat. A VIII. kerületi cigány forradalmárokról szóló cikkemhez kikeresett forrásokban írták: a figyelő a harmadik emelet egyik nyitott ablakában várt. Ő nem dobott, csak a tankokat figyelte. Ő kiáltotta, hogy MOST!!! A dobók, akik a negyedik emelet több nyitott ablakánál hátul, a szoba mélyén, ekkor előre rohantak és dobtak, de az ablakon nem nézhettek ki, mert akkor odalőttek.
Előre meg volt beszélve, hogy az egyik a szemközti ház tetejére, a másik a legfelső emelet ablakaira, a harmadik az alatt lévő emelet ablakaira, a negyedik a még alsóbb emelet ablakaira céloz - odáig úgysem lehetett eldobni, viszont így a dobások az egész utcát, annak teljes szélességében, egyenletesen beterítették. S anélkül, hogy látták volna a célt, valamelyik palack valamelyik tankot így is eltalálhatta. Majd egyből rohannik kellett ki, a hátsó függő folyósóra, hiszen a következő pillanatban az ablakon belőttek!
A forradalmárok a Corvin köz mögötti, akkor is, most is működő benzinkútról, vödrökben hozták az üzemanyagot, a kész palackokat a kidobásig az errea célra lefoglalt felső emeleti lakások fürdőszobáinak a kádjaiban tárolták.
MIért is fontos ez?
Azért, mert ha az '56-os forradalom el tudta volna érni, hogy a szovjetek végleg kivonuljanak és semlegesek lehettünk volna, mint az egy évvel korábban, 1955-ben a szovjet csapatok által akkor elhagyott Ausztria, akkor - a még csak 8-10 éve államosított kapitalista gyáraink még élő és munkaképes tulajdonosai visszatérhettek volna a gyáraikhoz, mint a háború pusztította Nyugat többi még élő gyárosa.
És akkor ma nem itt tartanánk!
Az igazi visszamagánosításhoz,1990-ben, már késő volt. Addigra a tőkésektől elvett - a maguk fénykorában korszerűnek számító - gyáraink teljesen lepusztultak már. Így aztán, a mára tévesnek bizonyult neoliberális ("mindent szabad - mert majd a piac...") gazdasági szisztéma következtében példátlan mértékű - szinte a kiegyezés koráig történő - visszaipartalanítás ment végbea rendszerváltás során.
Mára tudtuk meg: egy-egy kommunista államosítás után, visszatérve a második kapitalizmusra, NEM (!) szabad neoliberális metódus szerint ipartalanítani, mert ez lesz a vége!
Sőt, ezért nem szabad - eleve - teljes mértékben államosítani sem!
Döbbenetes, hogy szinte csak a Zwack gyár örökösei tudtak úgy visszatérni eredeti pesti gyárépületükbe, hogy ma is ugyanazt gyártják mint anno, és a termelésük ismét felfutott.
Így kellett volna tehát - s 1956 győzelme esetén még nyílhatott volna erre esély - a többi gyárosunknak - mondjuk a későbbi Csepel Művek (eredetileg Weiss Mannfred Művek), Közép-Európa egyik legnagyobb komplexuma tulajdonosának, Chorin Ferencnek is visszatérnie! Aki nem mellesleg szénbányák tulajdonosa is volt, de ő működtette az itt most felsorolni nem akart egyéb üzemek mellett még az angyalföldi Ganz Danubius Hajó és Darugyárat is. Amit 1995-ben a Horn kormány záratott be. Pedig gazdasági elemzők kimondták - s akkori cikkeimben (például a Világgazdaságban) meg is írtam -, hogy a Duna-Majna-Rajna víziút földrajzi közepén kell lennie hajóépítő, vagy legalább hajó javító üzemnek, mert az közgazdaságilag indokolt. Bokros Lajos, Horn későbbi minisztere akkor még a Budapest Bank, a hajógyár hitelezőjének az elnöke volt. S a gyár 1993-ban még három folyamtengerjáró hajót épített a német Thyssen cégnek. Húzóágazatként - hogy a teljesség igénye nélkül csak egy párat felsoroljunk - acéllemez készítő gyáraknak, elektromos kábelgyáraknak, festékgyáraknak, belső bútorzatot készítő asztalos cégeknek adott munkát.
A Budapest Bank pedig mindehhez a jelzáloghitelt adta. (A hajóépítést Nyugaton is előfinanszírozzák, csak ott a hajógyárak ehhez állami kedvezményeket kapnak, nem úgy, mint a neoliberalizmus kísérleti egerének tekintett rendszerváltás utáni Magyarországon.) Meglepett, amikor a hajógyár igazgatóját, újságíróknak nem közölt okból, leváltották, majd Enzsölné Rédei Mariann, a Budapest Bank főcsoportfőnöke lett az új hajógyári igazgató (pedig öreg hajógyári mérnökök szerint "be volt oltva technika ellen"). Hozzá kellett mennem a következő interjú készítésekor.
Végül a bank, a gyár teljes jelzáloggal terhelt vízparti ingatlanát megszerezte, s a gyárat örökre bezárták (nehogy a hitelt visszafizesse, pedig a Thyssen adni akart újabb megrendelést is!), megszüntetve ezzel a teljes magyar hajóépítő szakmakultúrát. Oda, a gyár területére épült később izraeli befektetők által a Duna plaza. Illetve az öbölhöz, ahol egykor folyamtemgerjáró hajókat bocsátottak vízre, a Marina luxus lakópark.
A magyar mérnökök most a komarnói hajógyárba járnak hajót és úszódarut építeni - ők látják el megrendelésekkel a szlovák céget, amit az okosabb ottani vezetés állami segítséggel meg tudott menteni - hiszen a Duna-Majna-Rajna víziút közepén - tényleg - kell lennie hajógyárnak.
Ez közgazdaságilag azóta bebizonyosodott.
Ott készült többek között az A 38-as koncerthajó étterem bárkája is, meg ennek az írásomnak a végén linkelve a filmen látható úszódaru, amit a budafoki M0-ás híydról filmeztem le. Éppen úsztatják le a Fekete tengeri átvevőhely felé Komarnóból. Rajta a régi, a gyártó fővállalkozó, egy öreg magyar mérnők által kivásárolt Ganz Danubius márkajellel. Csak ez - miként a komarnói cég többi "magyar hajója" - immár nem a magyar, hanem a szlovák GDP-t növeli.
Ez a balliberális kurzus egyetlen gazdasági bűne a sok közül, de sorolhatnám a Gyurcsány/Bajnai érában - immár az EU kvóta miatti - cukorgyár bezárásokat is. 12 cukorgyárból 11-et bezárni "a cukorrépa hazájában" NEM LEHETSÉGES. (Lengyeltóti vasútállomása ma is azért áll 3 km-re a településtől, mert a vasútépíttető báró a lakossági igényekkel szemben a cukorrépa szállítást részesítette előnyben s ott voltak a cukorrépaföldjei.)
Ha már akkor az Orbán kormány van hatalmon, akkor biztosan kiharcolja, hogy az egyetlen kaposvári mellett legalább még egy, mondjuk a hatvani cukorgyár megmaradhasson. (Egy másik báró, Hatvany Lajos, valaha ennek az extraprofitjából finanszírozta a Nyugatot és az új magyar irodalmat, eltartva Adyt, s Tóth árpádot kiházasítva.)
Igen! A téves "mindent szabad" neoliberális metódussal csak Orbán Viktor mert szakítani 2010 után, hiszen nem azzal kell kommunizmusból újból áttérni a kapitalizmusra! Mert a gazdaságtörténet bebizonyította, hogy ez csakis állami segítséggel lehetséges!
Az egyetlen valóban sikeres átállás azNDK újrakapitalizálása volt! Ahol a "nagy testvér" , az NSZK, protekcionistán ölelte magához a lerongyolódott "kistestvért", nem neoliberális metódussal!
Nekünk sajnos nincsen "NSZK-nk" ehhez.
Nálunk - átmeneti leg (az első pár lökés erejéig) - a magyar államnak kell a magyar gazdaság "NSZK-jának" lenni - és ezt először egyedül Orbán Viktor értette meg!
A második magyar kapitalimust ő kezdte megint az első magyar kapitalizmus felépítséhez hasonlóan újra tervezni - amely (lásd Szita Szabolcs történész vonatkozó munkáit) igenis szintén állami segítséggel ment végbe a kiegyezés után, az osztrák tőke túlnyomásával szemben.
Például a MÁV nem a kommunista államosítás, hanem egy 1900 előtti államosítás betűszava, mert az állam még akkor felvásárolta a magán vasúttársaságokat, hogy a fejlődő magyar ipar számára kedvezményes szállítást és acélipari megredeléseket biztosítson. Egyes külföldi termékeket a magyar állam csak akkor engedett nálunk forgalmazni, ha a külföldi gyártó vállalta, hogy nálunk is gyárat alapít. Amihez kedvező telek, s kedvező magyar bankhitel állt a rendelkezésére. Így érte el Magyarország gazdasági fejlettségének 1900 körüli maximumát, amikor sokkal közelebb állt a világgazdaság élvonalához, mint azóta bármikor - s ezzel összefüggésben szépirodalmunk is ekkor indult példátlan fejlődésnek, amit az 1908-ban, idén 1100 éve alapított Nyugat folyóirat is mutatja. (Hiszen a hatvani cukorgyár extraprofitja nélkül a Nyugat meg sem alakulhatott volna.)
Jellemző anekdota, hogy az 1900 körüli években Lánczi Leó, Budapest leggazdagabb bankárja megy körúton s az egyik fényes kirakatban lát egy ananászt, februárban, ami akkor ritka gyarmatárunak számított. Kíváncsian benyitott és megkérdezte, mennyibe kerül. - 200 korona - mondták. Mire ő azzal búcsúzott, hogy ezt sajnos még ő sem engedheti meg magának. ("Az ember kétszáz fixxel/ havonta könnyen viccel" - énekelte a korabeli sláger.) Majd bement a hivalába, ahol aznap délelőtt a pár évvel később megalakult Nyugat egyik vezéregyéniségének, Ady Endrének a felfedezője, Kiss József, a Hét szerkesztője kereste fel, a "szokásos apanázsért" folyamodván.
Lánczi szó nélkül kiutalt neki 200 koronát.
Délutáni útja aztán ismét a körúti kirakat mellett vezetett, s látta, hogy az ananász addigra elkelt.
Kíváncsian nyitott be, hogy megérdeklődje: Kinek van ma Magyarországon annyi pénze, hogy még ezt is megengedhette magának. Mire közölték vele, hogy nem sokkal előtte Kiss József főszerkesztő úr járt itt és ő vásárolta meg.
Annak idején a mecénások így támogatták a kultúrát, még 1929-ben, a gazdasági világválság évében is.
Két bankár beszélget a kávéházban. - Te, én ma is adtam 100 koronát annak a szegény költőnek! - Megőrültél, ebben a nehéz időben? - Hát tehet arról az a szegény költő, hogy én tönkre mentem?
Később, Osvát Ernő halála után, Móricz Zsigmond társfőszerkesztői idejében a lap legnagyobb támogatója a Magyar Gyáriparosok országos Szövetsége lett. Ekkor jelentek meg a belső borítókon az acélipari hirdetések - és a lap gazdasági elemző cikkei. Kevesen tudják, hogy Móricz, a "parasztíró", valójában jellegzetes kapitalista figura volt: még tőzsdézett is, s a gyárosok egymás között a nyugat pénzügyminiszterének hívták.
Egy szónak is száz a vége (vagy több) - korszakunk, a második magyar kapitalizmus helyes metódus szerinti felépítésének megkezdése, Orbán Viktor nevéhez köthető.
Mindez egy új osztálytársadalom létrejöttének a folyamata is.
A balliberális kurzusok oligarchái, zöldbárói, gyárosai (Gyurcsány a kiszmilliárdos volt az egyikük) mellett most nyilvánvalóan nem az ő körükben, hanem az akkor kimaradt Fidesz holdudvar körében erősödnek gazdaságilag a kis- közepes- és nagyvállalkozások. Tessék perelni, ha valaki valahol törvénytelenséget tud bizonyítani! De bizonyítékok (nem hamis ráfogások), per megnyerése, sőt eleve a bíróság kizárásával, ne hozzon senki demagóg ítéleteket.
"Akkor felolvasom a vádat...! - Bocsánat, Bástya elvtrás, az már az ítélet!"
Nem biztos, hogy annyi itt a lopás, PIMP-napló!
Sokkal valószínűbb, hogy demagóg politikai hamisráfogás sorozattal állunk szemben.
Kár, hogy behoztad a politizálást a Dokk-ra!
Megbeszéltük, hogy itt nem politizálunk, mert ha az egyik politikai oldal behozza a maga egyértelműnek látszó politikai állásfoglalását, akkor ezzel arra ingerli a másik oldal szimpatizánsát, hogy ők is kifejtsék a maguk (egyoldalú) véleményét!
A Dokk azonban ne legyen politikai hirdetőtábla, hiszen nem politikai vitaklub, hanem "irodalmi kikötő".
Pálóczi Antal


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-06 14:28   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2020-06-06 14:23   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2020-06-06 14:23   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-06-06 13:43   Napló: Hetedíziglen
2020-06-06 12:53   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2020-06-06 12:17   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2020-06-06 12:11   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2020-06-06 11:26   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-06 11:19   Napló: nélküled
2020-06-06 10:17   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos