NAPLÓK: Misinszki Hanna: ferenc Legutóbbi olvasó: 2026-10-07 22:52 Összes olvasás: 7260| 5. | [tulajdonos]: ferenc és leó | 2016-02-07 09:53 | ferenc olykor elmereng.
A járdán ülve különös gondolatai támadnak az életről.
Vagy a csipkemintázatnak tűnő pisifoltok,
vagy a habcsókszerű galambpiszkok látványa ihleti meg,
de az is lehet, hogy leó, a kedves tanítvány,
aki mint egy bárány követi, olyan kitartással,
hogy ferenc elhatározza, a tanításába fog.
leó, mint látod, az emberek eltűntek az utcákról.
Helyükbe pedig a mérlegek léptek.
Az utcán a súlyokat büszkén rázzák,
(a serpenyők mérete se mindegy),
de megnézném azért, mérleg uraságok,
lettek-e egyáltalán hitelesítve!
Gondold el, leóm, kedves oroszlánom,
milyen pontossággal méricskélik ezek a világot meg minket.
Adataik alapján aztán egyesek végleg eltűnnek,
egyszerűen láthatatlanok lesznek.
(Ezért hiába ülsz a járda közepén,
hiába integetsz és kiabálsz,
hiába vered azt a lyukas fazekat a pléhkanállal,
mert nem látnak téged, és nem hallanak,
és úgyis beléd rúgnak, mert a galambszart
ki kell kerülniük.)
Ebben a pillanatban a járda, ahol ülnek, megváltozik.
Hirtelen magas fűben hevernek, olyan puhaságban,
hogy rögtön elnyomja őket a boldog álom.
Majd magukhoz térnek. Kék-zöld foltokkal, zúzódásokkal ébrednek,
mert a galambpiszok látható, ők nem.
Engem még sosem kerültek ki
-állapítja meg rezignáltan leo, majd vidáman veszi észre
a járdán díszelgő galambpiszkokat.-
Kivéve persze, a még nálam is kedvesebb tanítványaid,
a madarak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
