NAPLÓK: Mesék színes szárnyán... Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 17:15 Összes olvasás: 23115| 32. | [tulajdonos]: énekóra | 2007-03-14 13:26 | Meghitt téli délután volt, énekóra. Délután, mert délutánosok voltunk. (Mi, Ratkó-gyerekek - el se fértünk egy délelőtti iskolában.) Akkor még volt énekóra (ma is van? ki tudja?), s volt ének-zene könyvünk, amiből daloltunk népdalokat, s egészen másféle, felejthető dalokat is.
Épp azt dünnyögte hamisan az osztály, hogy „…Kolcsak sereggel jő…”, amikor az egyik kis kiváncsi feltette a kezét:
-Tanárnéni, mi az a kolcsak?
Az énektanárnő -akit nyugdíjból hívtak vissza tanítani, sok volt a gyerek, kevés a tanár- csak egy pillanatra hökkent meg, majd szinte bűnbánóan, hogy elmulasztotta ezeknek a tanítatlan csemetéknek a dal szövegét megfejteni, már mondta is: - Kisfiam, a kolcsak egy szép, fehér madár.
Összenéztünk a padtársammal és barátommal, Z. Sanyival rögvest, s ő volt a gyorsabb megelőzött, már dobta is kezét a magasba: - Tanárnéni, Kolcsak egy fehér hadvezér volt a polgárháborúban a Szo…
Nem hagyta végigmondania:
-Kisfiam, rosszul tudod, a kolcsakok szép fehér madarak, meseszépek, mikor seregestől repülnek.
Már nem bántam, hogy a padtársam megelőzött. Sanyi leült lassan, leforrázottan. Összenéztünk, s abban a pillanatban hirtelen felnőttebbek lettünk a többieknél.
Az énektanárnő évtizedek óta álmodja kócsagok repülését valami meseszép, ismeretlen világban, s már évek óta halott Z. Sanyi is.
Nekem pedig számtalanszor eszembe jutott azóta ez a történet a história és az ornitológia különös keveredéséről.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
