NAPLÓK: Mesék színes szárnyán...
Legutóbbi olvasó: 2025-11-06 02:14 Összes olvasás: 23386| 31. | [tulajdonos]: még jó, hogy nem | 2007-03-10 08:40 |
Muszyna, 1977. márciusa: Lekéstem a gyorsot, álltam egyszál magam a határállomáson, sűrű és súlyos, vizes pelyhekben szakadt a hó. Kedvem támadt látni Krakkó főterét a galambokkal (Vö: „Gondolj a galambokra Krakkó főterén…”), s ez az év még a kalandozások éve volt. Dideregtem sujtásos, fagombos lódenemben. Az állomás büfése meghívott egy tál forró levesre, nem fogadott el pénzt, akárhogy erőltettem. Nem, szó sem lehet róla, csak fogadjam el, Polak - Wenger dwa bratanki i do sabli i do sklanki. Akkor, s azóta is sokszor eltűnődtem ezen a különös barátságon. Mintha a lengyelek számára fontosabbak volnának a magyarok, mint számunkra a lengyelek, mint számunkra saját magunk. A Csehszlovák-Lengyel határvidéken játszódott az a történet is, amiért a klaviatúrát csépelni kezdtem (mennyivel szebb volt egykor: tollat ragadtam), s még valamikor a hetvenes évek elején történt:
Karol Wojtyla lengyel állampolgár és krakkói érsek a Tátrában síelgetett, s áttévedt Csehszlovákia területére, iratok nem voltak nála, se útlevél, se személyi igazolvány. A csehszlovák határőrök elkapták, s rögtön el is kezdték a kihallgatását:
- Neve?
- Karol Wojtyla.
- Állampolgársága?
- Lengyel.
- Foglalkozása?
- Krakkó érseke vagyok.
- Maga a krakkói érsek? – a határőrök hasukat fogták a röhögéstől – Még jó, hogy nem a római pápa!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
