NAPLÓK: Mesék színes szárnyán... Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 13:19 Összes olvasás: 22706| 39. | [tulajdonos]: a költő csöndje | 2007-03-31 07:56 | Ne féltsetek
Lemondanak még rólam egynehányszor -
a kárörvendők szívesen temetnek.
Akiknek talmi harsogás a mámor -
ugyan miért is értenék a csendet?
A kóbor ihlet hosszú tetszhalála
a hallgatás szoros vermébe hantol -
ne féltsetek. Magammal egybeásva
viaskodunk. Ne féltsetek magamtól.
A költő csöndje több a hallgatásnál:
a lélek hangtalan kínvallatása,
melynek során a poklokig alászáll,
hogy aztán égig csapjon áradása!
Erőt növeszt e csönd, hogy megfeleljek.
Az újbor is csak úgy tisztul, ha erjed.
[ Baranyi Ferenc ] | |
| 38. | [tulajdonos]: holnap | 2007-03-30 17:10 | Utánad kószálok
Utánad kószálok, amikor egy nőt követek egész este.
És a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak.
Arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
Esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom, aki megadatik.
De aztán újra csak egész este követek valakit,
Aki a sarkon visszapillant,
És újra látom, nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád,
És én meggyújtva villanyom,
Sokáig nézem az alvó lányt,
Aki feljött este,
Hisz keres valakit, akárcsak én,
Amikor egy nőt követek,
Mert ismerős, ahogy hajába túr a szél,
És feketén, széjjelteríti vállain
Az álmaim.
[ Ladányi Mihály ]
| |
| 37. | [tulajdonos]: pardon | 2007-03-19 20:50 | | Természetesen ez is Hermann Jandl verse, lemaradt. | |
| 36. | [tulajdonos]: környezetbarát | 2007-03-19 20:46 | környezetbarát
gyümölcslé dobozán
találtam
többek között hogy
környezetbarát
mert elégethető
az ember
környezetbarát
* * *
umweltfreundlich
auf einer fruchtsaftbox
fand ich
unter anderem die worte
umweltfreundlich
weil verbrennbar
der mensch ist
umweltfreundlich
| |
| 35. | [tulajdonos]: teott | 2007-03-18 12:44 | DUDA
duda steh auf
nimm dein bett und
geh nach hause
duda steht auf
hat kein bett und
kein zuhause
-Hermann Jandl –
* * *
(TEOTT
teott állj fel
fogd ágyad és
menj haza
teott feláll
nincs ágya és
nincs otthona)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 34. | tulajdonos: nem jön össze | 2007-03-17 19:39 | Most már látható a naplóm a friss naplók között, de most már nem fogadja el a jelszavamat. Úgyhogy itt és most feladom, nem kínlódok vele tovább. Ennyi. Kikapcs. :(
| |
| 33. | [tulajdonos]: hitvány tükrök | 2007-03-17 17:45 | schlechte spiegel
ein blick in den spiegel zeigt
daß mir jede ähnlichkeit fehlt
-Hermann Jandl –
* * *
(hitvány tükör
egy pillantás a tükörbe megmutatja
hogy minden hasonlóságom hiányzik)
| |
| 32. | [tulajdonos]: énekóra | 2007-03-14 13:26 | Meghitt téli délután volt, énekóra. Délután, mert délutánosok voltunk. (Mi, Ratkó-gyerekek - el se fértünk egy délelőtti iskolában.) Akkor még volt énekóra (ma is van? ki tudja?), s volt ének-zene könyvünk, amiből daloltunk népdalokat, s egészen másféle, felejthető dalokat is.
Épp azt dünnyögte hamisan az osztály, hogy „…Kolcsak sereggel jő…”, amikor az egyik kis kiváncsi feltette a kezét:
-Tanárnéni, mi az a kolcsak?
Az énektanárnő -akit nyugdíjból hívtak vissza tanítani, sok volt a gyerek, kevés a tanár- csak egy pillanatra hökkent meg, majd szinte bűnbánóan, hogy elmulasztotta ezeknek a tanítatlan csemetéknek a dal szövegét megfejteni, már mondta is: - Kisfiam, a kolcsak egy szép, fehér madár.
Összenéztünk a padtársammal és barátommal, Z. Sanyival rögvest, s ő volt a gyorsabb megelőzött, már dobta is kezét a magasba: - Tanárnéni, Kolcsak egy fehér hadvezér volt a polgárháborúban a Szo…
Nem hagyta végigmondania:
-Kisfiam, rosszul tudod, a kolcsakok szép fehér madarak, meseszépek, mikor seregestől repülnek.
Már nem bántam, hogy a padtársam megelőzött. Sanyi leült lassan, leforrázottan. Összenéztünk, s abban a pillanatban hirtelen felnőttebbek lettünk a többieknél.
Az énektanárnő évtizedek óta álmodja kócsagok repülését valami meseszép, ismeretlen világban, s már évek óta halott Z. Sanyi is.
Nekem pedig számtalanszor eszembe jutott azóta ez a történet a história és az ornitológia különös keveredéséről.
| |
| 31. | [tulajdonos]: még jó, hogy nem | 2007-03-10 08:40 | Muszyna, 1977. márciusa: Lekéstem a gyorsot, álltam egyszál magam a határállomáson, sűrű és súlyos, vizes pelyhekben szakadt a hó. Kedvem támadt látni Krakkó főterét a galambokkal (Vö: „Gondolj a galambokra Krakkó főterén…”), s ez az év még a kalandozások éve volt. Dideregtem sujtásos, fagombos lódenemben. Az állomás büfése meghívott egy tál forró levesre, nem fogadott el pénzt, akárhogy erőltettem. Nem, szó sem lehet róla, csak fogadjam el, Polak - Wenger dwa bratanki i do sabli i do sklanki. Akkor, s azóta is sokszor eltűnődtem ezen a különös barátságon. Mintha a lengyelek számára fontosabbak volnának a magyarok, mint számunkra a lengyelek, mint számunkra saját magunk. A Csehszlovák-Lengyel határvidéken játszódott az a történet is, amiért a klaviatúrát csépelni kezdtem (mennyivel szebb volt egykor: tollat ragadtam), s még valamikor a hetvenes évek elején történt:
Karol Wojtyla lengyel állampolgár és krakkói érsek a Tátrában síelgetett, s áttévedt Csehszlovákia területére, iratok nem voltak nála, se útlevél, se személyi igazolvány. A csehszlovák határőrök elkapták, s rögtön el is kezdték a kihallgatását:
- Neve?
- Karol Wojtyla.
- Állampolgársága?
- Lengyel.
- Foglalkozása?
- Krakkó érseke vagyok.
- Maga a krakkói érsek? – a határőrök hasukat fogták a röhögéstől – Még jó, hogy nem a római pápa!
| |
| 30. | [tulajdonos]: kórus | 2007-02-14 10:24 | Valamelyik reggel nagy volt a sürgés forgás a tévéstudióban: Rákosi elvtárs érkezik hamarosan, szerepelni fog a reggeli élő adásban! Meg is érkezett pontosan, ahogy mindig szokott. – Csak kérdezzenek elvtársak, bátran – mondta szerényen, mosolyogva – hazánkban demokrácia van, bárkit lehet bírálni.
Próbálkoztak is a médiasztárok bírálattal, de a bírálatok vége valamiképpen mindig dicséretbe kunkorodott. Mert hát lehet-e, szabad-e rosszat mondani hős, nagy vezérünkről?!
Végezetül a jelenlévők mind elénekelték együtt a következő dalt, csakúgy szállt, hasogott az ének:
„Úttöröknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt ma messze indul, völgyböl hegyre néz.
Mennyi gyermek útrakelhet énekelve hosszan,
Kis vasúton messze menni édes mint a méz.
Úttöröknek áruháza fényes, mint a csillag,
Benne mennyi dundi mackó, benne mennyi kincs.
Labda, mozdony vár a polcon, két szemünk meg csillog,
Mind miénk a képes könyv, oly szép, hogy párja nincs.
Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Tiéd a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke a arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.
Fogadjuk néked Rákosi elvtárs,
Utadra lépünk, Te vezess tovább!
Tavasszra nyílló gyermeki nótánk,
Elébed hajlik, mint virágos ágy.
Gyermekotthon ablakába napsugárka szökken,
Vár reánk a sok kis asztal, sok kis tömzsi szék.
Mennyi pajtás jár közénk és jönnek egyre többen,
Gyermekotthon jaj de kedves, jaj de jó, de szép!
Kinn a parkban leng a hinta, kisleányka hajtja,
Játszhatunk a friss homokban, hogyha itt a nyár.
Hancúrozni hív a pázsit, kergetőzünk rajta,
Leng ahinta, csöng a játék, és a nóta száll.
Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Tiéd a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke a arcunk,
Virágot hintünk amerre mész...”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
