NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-11-25 18:27 Összes olvasás: 3152| 37. | [tulajdonos]: huszonkilencedik bejegyzés | 2025-11-15 06:48 |
29.-
Csomagot kaptam Granadából, évszázadokkal ezelőtt küldték el nekem. Amikor még a világon se volt szépapám szépapjának a szépapja. Csigateve hozta. Az való az ilyen csúf munkára. A finom ládikón faragott átkok futottak körbe. "Volna Vala Lehet Telen Vala Volna Talán Lellén De Nincd De Nem De Nix. Úgy Le'End! " Szomorúan nyitottam ki a ládikót. Egy préselt rózsakehely szürkélkedett benne. Láttára egyetlen könnycseppé változott a fejem, és sűrűn gördültek alá a felületi feszültségen az arcok." Az a gazember! Mit tett veled az a barbár mágus, szerelmem! " Hallottam persze, hogy az a gonosz szerzet egykor azzal szórakozott, hogy a jövő varázslóit megfossza a nekik rendelt lélektársaktól, de nem hittem, hogy rólam is tudott az a bandzsa. Mondják, hogy megkereste azokat, akiknek testében akkoriban a jövő mágusainak sors-szánta kedvesei éltek. Mézzel, gyönggyel, szép szóval a palotája kertjébe csalta őket, majd rózsává változtatta szegényeket. Kimulatta velük magát. A kelyhükbe tüsszögött, köpött és csurgatta magját a lélekbecstelenítő, míg az a lélek meg nem halt. Akkor levágta a virág fejét és évszázados utazásra küldte. "Hogy csapott volna ki a rubint forgójából a tűz, kapott volna lángra a fején a turbán és égett volna semmivé az a mór pribék!" Ezért nem találkoztam hát a nekem valóval Lellén, mert valami perverz mágus évszázadokkal ezelőtt elpusztította őt. A kézbesítőnek persze a fejét vettem.
-.29 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
