NAPLÓK: Morfondírok az elvarázsoltnak
Legutóbbi olvasó: 2020-07-09 21:32 Összes olvasás: 1745| 7. | [tulajdonos]: utolsó feléd... | 2017-02-14 20:05 |
| Egy mondat erejéig, nem zsaroltalak vele, de már fájt ez a vers. Kiírtam magamból kár, hogy nem fordulsz felém. Mindenesetre én írtam volna neked egy levelet, elmeséltem volna , hogy miért éppen engem pécéztél ki, milyen érzés volt az a délelőtt vagy délután amikor engem cipeltél, mint verset. Valami ilyesmit vártam. Akkor vettem volna ki, ha kértelek volna erre, persze tudat alatt nyilván toltam magamtól. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem akartam megint ezt olvasni kényszeresen..és nem akartam beremegni , mindig a verset olvasva. Hogy gondoltad, miért nem akkor írtad, amikor tényleg ilyen voltam, amikor bántottam? Miért akkor amikor pont fenn volt egy versem? Tudod, én is írtam bökverset, olyat ami fenn maradt, és olyat is, amit azonnal levettek. Akkor nem értettem miért. Már értem, ő nem írta ki, hogy nekem is fáj, de napokig éreztem benne ezt az érzést.Értsd meg, már nem ez az ember vagyok , most inkább magamba fojtom ami bánt, de délután már nem bírtam tovább. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
