NAPLÓK: Levlapok
Legutóbbi olvasó: 2020-05-19 07:15 Összes olvasás: 654| 1. | [tulajdonos]: 1. | 2012-09-30 11:38 |
Minden test halott. Hiszen ami megtörténhet, az olyan, mintha már megtörtént volna. Nem is szeretek beszélni erről, nehogy fölsértsem itt a kedélyeket; és milyen jó lenne, ha tévednék például. De számomra ez már így van. Ezt látom, amikor az időbe merült test mozog, vetkőzik, meg akar érinteni; ízlelem, amikor elfordulok egy kézbe adott kéztől. A pillanatot, amikor állítólag még éltünk. Nem is lehet elképzelni a realitás felől nézve visszataszítóbb, illetlenebb szomorúságot. Alszol, melletted ülök a sötétben, meggyújtok egy cigarettát, és nem tudhatod, miért nem fekszem melléd. Szívesen fölébresztenélek, szemedre hánynám, hogy átverés vagy, élőhalott, tudatosan épített csapda. Te pedig azt mondhatnád, hogy nem vagyok normális; és ha ezt tisztáztuk, és mégis megölellek, majd kénytelen leszek összenőni ezzel a forró bizonyossággal. Vagy elhagyni téged a semmiért.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
