NAPLÓK: I-san Legutóbbi olvasó: 2026-02-05 05:10 Összes olvasás: 772| 3. | [tulajdonos]: Egy Tesch versről | 2025-12-13 10:25 | Olvasgatom Tesch Gábor Ferenc Dokkra feltöltött verseit, tőle szeretnék választani "elemzésre".
Mindet elolvastam, és úgy döntöttem, hogy egy korai verset választok, legalábbis abban az időszakban feltett verset, amikor még nem is írta ki az oldal a feltöltés idejét. Lehetett ez kb. 2010 körül (a feltöltés).
Azért választok korait, mert ahogy lentről felfelé haladtam, az időben közelebbiek felé, egyre "depressziósabb hangulatúak" a szövegek. Hogy őszinte legyek, nincs kedvem elmerülni ilyen sötét témákban. Egyébként kellemes meglepetés volt olvasni verseit, mert meghúzódik mögöttük egy érzékeny ember, akinek a hangja átjön. Már ez is érték. Nem kedvelem például az érthetetlen szövegeket. Itt ilyen gond nincs, szépen, magyar nyelven átjön a tartalom. Ez lett volna a bevezetőm. Akkor lássuk a verset.
Címe: mesékre vágynál
https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=21608
Már a címben is megjelenik egy másik személy, akihez a vers szól, akin (és a vele való párkapcsolaton) mélázik. Vagy csak a másik személyén agyal, de mindenképpen jelen van a versben kettőjük egymásra hatása. Főszereplő a kert is. Egy kertben látjuk őket, párjával, de közben a kert egy kicsit mást is jelképez, kicsit több, kicsit ők maguk is (de erre csak az utolsó sorban van utalás). A "kert" témát már sokan felhasználták, bizonyos szempontból elcsépelt is, de ha úgy vesszük, hálás terep. Valahogy pozitív élmény az embernek egyáltalán egy kertre gondolni. Annyira nem bonyolult a vers, nincsenek utalások, idézetek, komolyabb filozófiai háttere, éppen ezért hiányolom, hogy nincs szépen szerkesztve. Nekem úgy hat, mintha elkészült volna, és a szerző gyorsan meg is osztotta volna. Lenne mit csiszolni még a versen. Alapos átnézés, több helyen javítás ráférne. Például rettentően hiányzik néhány vessző az elején. Az első két sorban tagolási poroblémák vannak. De ne szóljunk semmit, hiszen legalább nagybetűvel kezdődik mindenhol a mondat.
Mostanában olvasom többször szerkesztőktől, hogy "nem tudok belekötni". Ezt ketten is írták Bék Timur verse, versei alatt. Hát, ilyenkor femerül bennem, hogy az az cél? Belekötni? Már a kifezejéz is: belekötni.
Ennél a versnél, bocsánat, de én sem tudom megállni, annyira gyengén van szerkesztve. Elölről a vége felé haladok a vers olvasásával, és a második két sorban is van zavar. Miért van zárójelben? Akkor lenne értelme, ha valamilyen többletjelenlés lenne ez a két sor, az első két sorhoz kapcsolódóan. Valami plusz infó a kezdő két sorhoz. Mire gondolt a költő? Nekem már az is eszembe jutott a zárójel miatt, hogy a gondozott fű, már-már gyep, a rothadó körte, az íz, a lebegés mind a nő mellére utalnak. Ez viszont nem jön át tisztán, inkább zavaros az egész, és arra gondolok, nem is erről van itt szó, hanem csak egy kép, hogy a nő kezet mos. A zárójel tehát teljesen felesleges, a költő nem használja jól ebben az első versszakban.
Huh, egy két irritáló szerkesztési hiba még, aztán rátérek, hogy valójában miről is szól a vers, szerintem.
Ennek az elválasztásnak semmi értelme, felesleges új sorba írni a szó második felét, semmit nem jelent az elválasztás, semmi szerepe: "ha- sonló", de van a verben még két ugyanilyen elválasztás, ami semmi pluszt nem ad, csak zavart kelt, vagy máshogyan kifejezve, inkább szépséghibái a versnek. Felesleges töredezettség, mert ez nem töredezettség a szándékos és jó értelemben.
A napot nem kellett volna nagybetűvel írni.
Helyes: a második két zárójel helyesen lett haszálva.
Az utolsó 4 sorba nem tudok belekötni. Bár nekem tényleg nem az a célom, és milyen is már? Belekötni?
De nem tudtam ezek mellett a hibák mellett elmenni.
Szóval, miről is szól a vers? Vannak ketten a kertben, és a nő viszonylag szentimentális, "szereti a meséket", szereti a szép beszédet. A cím is erre utal. A férfi viszont megijed, és borúsabban látja a közös jövőt, azt hogy közös otthont kellene esetleg teremteni. Ahol még kert is van. Ez egyébként nagyon szép sor: "Sarokba labdát kulcsot konyhapultra."
A két záró soron is el lehet mélázni:
"(Ma szűkebbre húzzuk a kerítésléceket,
mik mindeddig valahol bennünk voltak.)"
"Melyek" szebb lenne, mint a "mik", de mindegy. Most már nem kéne ennyire szigorúnak lenni. Nem vagyok én szerkesztő. És nem is szeretnék lenni, nem is irigylem őket.
Huh, hát ha belegondolok, logikailag, itt sem tudok mást, mint kötözködni.
"Ma szűkebbre húzzuk a kerítésléceket" - ez is nagyon szép sor.
Viszont! Miért "mik mindeddig voltak bennünk"? Akkor már nincsenek ott ezek után?
Helyesen lehet, hogy így lenne: Melyek végig valahol bennünk voltak.
Amúgy a kép jópofa: szűkebbre húzzuk a kerítésléceket. Így el is lehet bújni a kertben, de ha külön kertünk van, akkor még távolabb kerülünk egymástól, tehát már annyi rálátás sincs a másik személyére, mint eddig volt.
A fenébe, ez már a második zavaros vers, melyet olvasok, amióta indítottam ezt a naplót. Bocsánat. | |
| 2. | [tulajdonos]: 1. vers | 2025-11-29 21:24 | 1. Széll Zsófia: A Nagy Belső Igazság sorsa című versének elemezgetése
A „belső igazság” egyfajta spirituális kifejezés, amely a felemelkedett, és kb. megvilágosodott ént jelentheti. A nagy ennek az állapotnak fokozott jelenlétére utal, ráadásul nagy kezdőbetűkkel kiemelve. (Cím.)
Ezt az emelkedett állapotot látjuk szétesni a szétcsomagolás által, és egy földi tájon találjuk magunkat.
Közbeékelve: „szórtam más kezébe, szájába, ízébe, ahova és ahol kellett”
Ez a közbeékelés feleslegesnek tűnik, és sután fogalmazták. Később egy párkapcsolati vonal jelenik meg, melyre a vers ki akar lyukadni, egy másik személyt fog megszólítani a lírai én.
Elképzeltem, ahogy más szájába szór valamit. Mit jelent az, hogy más ízébe szórni valamit? Érzem az ízét, és közben beleszórok valamit?
„ahova és ahol kellett” – Tehát „kellett” valamiért szórni a nagy belső igazságot, harmóniát, tudást. Az is lehet, hogy korábbi kapcsolatokra utal ebben a kis szövegközi beékelésben.
Jön a táj motívum: „ a tájra fröccsent fák halkan kinevetnek”. Itt egy festményről lehet talán szó, ahova vízfestékkel förccsentek a fák. Viszont sehol nem tér vissza, hogy esetleg képről lenne szó, így a „fröccsent fák” mondhatni tájidegen kifejezés. Evileg a fákon lenne a helye beszélőnek, de mégis, a fák nevetése miatt szégyenében (vagy más miatt) a mező mélyére süllyedne. Viszont elvethetnék, mint a magot, ha már olyan mélyen van. Azért lenne a fákon a helye, mert mondja: „olyan fáramászos típusom van”. Helyesen így lenne: Mert olyan fáramászós típus vagyok.
Egyszer régen (a múltban valamikor) fent ült az ágon. Közben ezek szerint még mindig ott ül, mert jelen időben „téged is muszáj felemelnem”.
Aztán egyszercsak hirtelen óriás lesz. Majd pedig törpe.
„apám szárnyas angyal, anyám meg csak sáros ember, valahogyan törpére fogantam”
Érdekes kifejezés: „törpére fogantam”. Majd kiderül, az igazság istennőjét, Jusztíciát már ízekre szedte. Ez úgy tűnik, visszautal az elejére.
Számomra az egyetlen költői sor, a záró: „az meg a te ügyed, hogy így is kellek-e. Jó vagyok-e, valamire.”
De ez az egész csak az én személyes igazságomon szűrödik át így. | |
| 1. | [tulajdonos]: Ver-s-elem-zés | 2025-11-29 19:16 | Mai nap úgy döntöttem, indítok egy naplót, melyben Dokk-szerkesztők verseit fogom elemezni. Udvariasan, és nagyon odafigyelve. Időt és figyelmet szentelve a szövegeknek, a közülünk kiemelt személyeket tiszteletben tartva. Kizárólag a szöveg a fontos.
Bevallom, ici-picit tükröt is szeretnék tartani nekik. Csak maradandokk versekkel foglalkozom. Könnyebb dolgom lesz, mint a hivatalos, kinevezett szerkesztőknek, hiszen vers van elég, törölni úgysem lehet őket a szabályok szerint, és ezek a versek elvileg mind jók a maradandokkságuk miatt. Ezért mondtam, hogy könnyebb dolgom lesz, mint nekik, hiszen selejt anyag nem kerülhet figyelmem középpontjába. Ha mégis, csak tévedés lehet, vagy annak következménye, hogy voltak kevésbé szigorú szerkesztők is az idők folyamán. Ezek a versek már átmentek szűrőn, annyira nem lehetnek rosszak... Úgyhogy mindjárt bele is merülök az elsőbe.
Amikor idézek, az idézőjelet igyekszem kitenni, ahogy illik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
