NAPLÓK: Egy öngyilkos naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-01 06:28 Összes olvasás: 25662| 5. | [tulajdonos]: egész éjjel | 2003-03-24 08:51 | Egész éjjel nem aludtam. Most lassan pötyögök, hogy még csak véletlenül se ejtsek hibát, ne üssek félre. Pedig alig látok, elaludni a sok kávétól nem tudok, szívdobogásom van, szörnyen érzem magam. Nem csináltam pedig semmit. Zsó vitt el egy kis társaságba, ittak a városka föterén. Nem ittak, beszélgettek. Persze ittak is, de nem az a lényeg. Hajnali egyik öket utáltam. Szörnyü volt, ahogy beszélgettek, okosan, azt hitték, bárkinek is fontos a vélményük. Vagyis tudták ök, hogy senkinek, lószart sem érdeklünk, csak cicomázták magukat a gondolataikkal, a véleményükkel. Mindenki olyan büszke a véleményére, mint mindegyik pasi a farkára. Még ha kicsi, akkor is. Én gyerekkoromban annyira nagyra voltam vele, hogy egy időben mindig meg akartam mutatni másoknak. Sose tettem persze meg. Egy szép lánynak meg, akibe hosszú évekig szerelmes voltam, ajándékba akartam adni. Elterveztem, hogy masnit kötök rá, aztán szeretkezésnél majd úgy veszem elö. Milyen undok kis gondolat. Szégyenlem. Persze ezt se csináltam meg. Jobb józannak maradni. Illetlen dolog megbolondulni. Pár ember a környezetemböl megbolondult. Velük kapcsolatban is azt éreztem, hogy a rokonaik méltatlankodnak, hogyan tehetett ilyet. Ahogy most Cinikus olvasó és Albínó is ezt teszi. Mert hülyeségnek, különcködésnek, végülis bolondságnak tartják, hogy nyílt naplót vezessen az, akinek már csak pár napja van az életéböl. A halál amúgy is illetlen dolog, felér egy nyíltszíni orrpiszklással, az önhalál pedig olyan, mint a vérfertőzés vagy lopás vagy szoba közepére szarás. Ilyen az ember. Belöle van elegem. Magamból is így lett elegem. Ma egészen biztos vagyok benne, hogy jól teszem, amikor leugrok. Tulajdonképpen már ma megtenném, de lesz valami, kell történnie valaminek, és csak azután tehetem meg. Nem lényeges dolog, technikai, mondhatnám.
Szóval fáradt vagyok, kissé összeomlászerü a hangulatom. Direktböl csinálom. El akarom mélyíteni a gondolatvilággal való kapcsolatom. Könnyebben jönnek elö ilyenkor az emlékek, a sejtések, a jövő, a múlt, csak a jelen lesz ködösebb kicsit, de megér ennyit. Úgysem történik semmi. Csak a lélek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
